Az egyik legfontosabb változás, amit egy kicsit sajnálok az a szopi vége. Sajnos anya nem adhat több szopit nekem, így hát reggel meg este tejet iszok. Első alkalommal kicsit meglepődtem, amikor anya a cumit a számba nyomta, párszor kiköptem és értetlenül bámultam rá, de aztán győzött a "kaját vissza nem utasítunk" elve és szó nélkül megittam. Azóta már saját kezemmel fogom a cumisüveget, és nagylány módjára iszom a tejet.
Aztán a következő változás anyáért van. Úgy gondoltam, ráfér egy kis pihenés, és hagyom hogy végigaludja az éjszakát. Este locsi után megkapom a tejem, megiszom, aztán alszom mint egy kismedve. Reggelig. Ettől anya meg apa olyan boldogok, hogy csak! Meg persze a mamák is.
És okosodom is. Már tudok egy csomó mindent. Még szerencse, mert anya meg mindig felejti el. Hiába mutatom meg Neki háromszor, hogy hol van az ablak, vagy a lámpa, vagy a hajam, Ő negyedszerre is megkérdezi. Úgyhogy a nap nagy részében ezt játsszuk. Vagy a testünkön, a szobában vagy a könyvekből keresgélünk, és anya mindig kérdezi, hogy "hol van a ....".
Sokat szoktunk sétálni. Nem kint, mert ott hideg van, hanem bent a szobában. És már tudok úgy menni, hogy csak az egyik kezemet fogják! Ezt főleg Dénes tatával gyakorlom, Ő már nagyon várja, hogy egyedül is megtanuljak menni.
Ja, és van már hét fogam. Ilyenek:
