Heuréka!

Két nappal fél éves kora előtt Eszterkének kibújt az első fogacskája, alul balról. Még alig látszik a kis fehér csík, viszont ujjal jól érezhető.

Kb egy hónapja már bejelentettem a nagy családnak, hogy fogunk lett, viszont akkor csak vaklárma volt, ugyanis a felső ínyén valami kis fehér pötty jelent meg, ami még a mai napig is ott van, annak hittem azt, hogy a foga.

Az az igazság, hogy örülök hogy már eredménye is van a nyűgösködésének, mert nagyon sajnáltam szegénykét, néha álmából olyan keservesen felsírt, hogy egymás lábára taposva szaladtunk be Szilamérrel a szobába, hogy mi történt. Meg féltem is kicsit, mert kedves barátunknak, Máté babának ez az egész fogzás mizéria majd' egy éves koráig húzódott, és nagyon megszenvedett vele, mind Ő, mind a szülei.

És még egy fejlesztés: Esztert a kiságyába hasra tettem le, most megyek be hozzá, és a hátán van!

Szóval, úgy látszik összegyűjti a dolgokat, és egyszerre rukkol elő velük. Nagyon büszke vagyok Rá!!!

Játék

Eszter lányunk immáron 6 hónapos, úgyhogy most már nagyon érdeklődik minden és mindenki iránt, mindent meg szeretne fogni, és természetesen megenni.

Leginkább a kezét szokta gyömöszölni, de ahogy valami érdekesebbet talál, rögtön megfogja és viszi a szájához. Nem mindig sikerül a megragadott tárgyat befalni, sokszor megtörténik, hogy ilyenkor is csak a kis öklét tudja rágni. Nagyon szereti a kezeket, az ujjakat (keresztanyja félelmét is fejezte ki, hogy vajon felnőttkorában is befalja majd a felé nyújtott kezet??? :))

Szóval ez a legkedvesebb szórakozása mostanság: mindent megenni (bár gondolom szegényke nem mindig szórakozásból teszi, hanem az ínye fáj).

Aztán van a játszószőnyeg. Az úgy történt, hogy mint sok minden másról eme tárgy létezéséről is a FÓRUM-on értesültem (ezúton is, köszi, lányok!!). Gyorsan utánanéztem, hol is lehet ilyesmit beszerezni, aztán végül egy licitálós oldalról gyorsan vettem Eszternek egyet, mert hát hogy is nőjön fel a gyermek játszószőnyeg nélkül???? Meg aztán kicsit nehezen nyúlt a dolgok után, gondoltam, ezzel majd stimulálom kicsit. Az egyik legjobb befektetésünk volt!!

Több játék lóg le róla, amit jól lehet ütögetni, ezek közül is van egy kedvenc, az országunk zászlajának színeiben pompázó három darabból álló zörgő micsoda (remélem ez egyelőre még nem Eszter politikai irányultságát jelzi).

Íme ez az:

És a bizonyíték, hogy mennyire szereti cibálni:

Aztán persze ott van Titusz, akit ismerkedésük percétől a szívébe zárt Eszter. Őt az egyik bevásálóközpontban kaptuk, mert egy nagy csomag pelust vettünk. Igazából ő egy hernyó vagy százlábú (de csal 8 lába van), egyáltalán nem babaszínekkel, viszont fel lehet húzni, és az ezekhez a játékokhoz méltó farcs hangzással felismerhetetlen dallamot muzsikál. De a lényeg, hogy kicsi manónk imádja:


Utazópajtásunk Mortimer (ő egy plüss rénszarvas), akit kedves barátainktól, a Csabay családtól kaptunk. Ő mindenhová elkísér bennünket, mert van egy szuper funkciója, fel lehet fogatni a babaülés karjára, úgyhogy lelóg és jól lehet püfölni. Mortimer legkedvesebb testrésze a lába, mind a négy, hiszen kettő zörög, kettő meg csörög. A fülét is érdemes megemlíteni, az jó rágnivaló.


Ezek a kedvenc játékai egyszem lányunknak.

Vannak még, amikkel szívesen eljátszana, csakhát mi nem hagyjuk Ilyenek az apa órája, ami ezüstös, és nagyon vonzó (jelen pillanatban is azzal próbálja Szilamér fordulásra ösztökélni Esztert) és a fekete izé, azaz a fényképezőgép. Ez utóbbit nem is csodálom, hiszen állandóan kecegtetünk vele szegény gyermek orra előtt.

Ja, majdnem kifelejtsem... Felelős szülőként igyekszünk Eszterrel megszerettetni az olvasást is. Két hónapos lehetett, amikor megvettük Neki az első könyvét, a "Boci, boci tarka" címűt. Nekünk is meglepetés volt, mennyire szerette Eszter. Valóban szép rajzok vannak benne, és néhány mondóka, amit babánk imád hallgatni. Ebből a könyvből a kedvence a "Cini, cini muzsika", biztosan ismeritek.

Képek újra

Sajnos mostanában annyira sűrűre sikerülnek a napjaink, hogy nincs egy szem időm sem írni, de azért néhány képet szeretnék megosztani Veletek:

"Lehet jobb lenne, ha mégsem enném meg a murokpépet...?!"

Ketten

"Játék apucival"

"Így játszom fürdés közben"

"Ilyen vagyok, amikor visítozom :)"

Eszter mostanság rájött, hogy Ő lány, kérem szépen, és ehhez méltóan igyekszik a magas C-t megütni. Nagyon vicces dolognak tartottam egy darabig, de két nap után már kértem, hogy hagyja abba, és térjen vissza a jó mély hangjához. Nem fűzök nagy reményeket ahhoz, hogy kis csendes lányom lesz..., egyrészt már a születésekor is meglepődtek az orvosok, hogy milyen hangosan sírt, másrészt meg úgy vettük észre, hogy a Szilamér mondókáját örökölte..., asszem felköthetem a gatyámat, mert - ahogy itt felénk mondani szokták - ők ketten kibeszélik a pityókát (csak kedves fórumos olvasótáborom részére: ez a krumpli) a földből... :).

Mindennapjaink, utazásaink

Nincs kettő egyforma belőle. Főleg most, hogy itt a nyár, állandó mozgásban vagyunk. Néha már azon is gondolkozom, nem-e hurcolászom túl sokat magam után Esztert. Bár semmi jelét nem mutatja annak, hogy zavarná a változatosság, az ide-oda járkálás.

Reggelente sokszor megyünk át anyósomékhoz reggelizni - teljesen önző okokból: utálok egyedül enni. Ennek Ők nagyon örülnek, legalább akkor is Eszterezhetnek :).

Aztán nagyon sok időt töltünk Emőkénél és Lacinál, akiknek most lett kész a házuk. Eszter imád a nagy ágyon aludni, és - szerintem a jó hűvös levegőnek köszönhetően - nagyokat szokott ott horpasztani. Azalatt mi meg főzőcskézünk meg sütögetünk (ezt főleg Emőke - nyammm nyammm darázsfészek:)), üldögélünk az udvaron és nagy terveget szövögetünk.

Következő kedvenc helyünk Bálványos. Anyósoméknak van ott hétvégi házuk. Szuperfriss hegyi levegő, erdő meg minden ami kell... Tavaly nyáron, míg Eszter még a pocakomban volt nagyon sok időt töltöttünk ott Szilamérrel, mert elég nehezen bírtam a városi nagy meleget.

Azt hiszem Eszter két hónapos volt, amikor beavattuk, azaz felvittük Bálványosra. Íme:


Akkor annyira nem élvezte a dolgot, vagy csak jelezni akarta az erdei állatoknak, hogy a nyár folyamán még sok időt fog ott tölteni, ezért óvakodjanak, mert amikor éppen nem aludt, elég erősen sírt... A medve úgy tűnik nem ijedt meg Tőle, vagy csak kíváncsi arra, ki is a jövevény, mert újabban egész a kapuig elmerészkedik :).

Azóta már többször is voltunk Bálványoson, jövő héten meg terveink szerint felköltözünk pár hétre, remélve, hogy gyönyörű időt kapunk el. Illusztráció következik:

Séta és napozás Bálványoson

Esztert ezen kívül több esetben vittük magunkkal már Brassóba, ahová általában vásárolni mentünk. Rendesen meglepett a kicsike, amikor a nagy bevásárlóközpontban úgy visongott meg nyúlkált a termékek után, mint egy lány :)).

Voltunk még Nagybaconban, a bodvaji vashámort megnézni. Nagyot sétáltunk az erdőben, Esztert a mei tai-ban a hasamon vittem (ez egy szuper dolog, majd írok róla is egy bejegyzést), aludt benne, nagyon jó volt.

Kirándulás a bodvaji vashámorhoz

Eddigi leghosszabb utunk a Gyilkos - tó és a Békási - szoros fele vezetett. Hát, mit mondhatnék, mi az út végére nyűgösebbek voltunk, mint Eszter. Elég keveset aludt egész úton, meleg volt az autóban, a légkondit nem igazán mertük engedni, nehogy megfázzon..., csak alkalmanként kellett kivenni az üléséből, olyankor kapott egy kis szopit, és minden rendben volt.

Szóval egy nagyon ügyes és türelmes kicsi lányunk van Nekünk. :) Meg szép is, nagyon meg vagyunk elégedve Szialmérrel ;)

A BEZZEG gyermekek

"Ébresztő, fiam! Bezzeg Zsuzsa már rég felkelt, sőt még a levest is megfőzte!" - ébresztett nem is egyszer nagymamám annak idején, amikor elég sok nyarat töltöttem Nála. Szüleimtől is hallottam többször, hogy "bezzeg ez" meg "bezzeg az" jobb jegyet kapott, vagy jobban teljesített.

Emlékszem mennyire ideges lettem ezekre a kijelentésekre, főleg akkor, amikor én próbálkoztam ugyanezt visszafordítani, mondván "Bezzeg XY-t elengedték a buliba", de ez anyukámat egyáltalán nem hatotta meg.

Most, bár Eszter még csak 6 hónapos, néha azon kapom magam, hogy - bár viccesen - de azt mondom Neki, hogy "Nézd, kicsim, bezzeg Z már ezt is tudja, már átfordul, stb." Be kell vallanom, hogy ilyenkor nem vagyok büszke magamra. Mert azt szeretném, ha Eszter a saját ütemében fejlődhetne, nem akarom siettetni, nem akarok teljesítménykényszeres gyermeket nevelni Belőle. Fel is háborodtam a minap amikor azt olvastam, hogy Marosvásárhelyen az egyik líceumba már első osztályba is felvételi van. Amikor meg a tételeket is megnéztem, meg is ijedtem rendesen, hogy mit várnak el egy még óvodás kisgyermektől.

Nem célom most a társadalmunkat elemezni, csupán feltevődött bennem a kérdés, hogy mivé neveljük a lányunkat? Hogyan tudjunk Neki olyan értékeket átadni, amik arra buzdítják, hogy a lehető legjobbat kihozza magából, mindezt úgy, hogy nem erőltetjük, nem siettetjük, rábízzuk hogy mit szeretne, mit nem, és - amint a bejegyzés címében szerepel - nem mondjuk azt Neki, hogy bezzeg mások...

Paraméterek

Csakhogy jobban el tudjátok képzelni lányunkat, milyen is a valóságban, megadok néhány tájékozódási pontot. :)

Múlt pénteken (a péntek a full extrás fürdetések napja, akkor mérjük a súlyát, olajozzuk, körmöt vágunk, stb) 728o volt a súlya, 5 hónaposan pedig 72 cm hosszú volt. Szóval jól belehúzott. Meg is jegyezte, nem kis sértődésünkre a doktornő hétfőn, hogy "milyen jó kis kövér"... A családtagok - főleg a nagyszülők - egyik legnagyobb öröme, ha megszemlélhetik Eszter combjait, na meg a tokáját. Pedig eleinte alig hitték el nekem, hogy nem az éhezéstől sír a gyermek, és hogy anyatejjel is jól lehet lakatni, nem kell feltétlenül "egy kicsi tejport" adni Neki.

Még mindig csak szopizik a drága, mostanában kóstolgatunk alma- meg muroklevet, tervben van a meggy és az őszibarack is.

Az első kiskanál muroklé

Igazából nem is tudom megállapítani, hogy ízlik-e neki a "főztöm", mert azt is tudni kell Eszter manóról, hogy egy nagyon rezignált, visszafogott egyéniség, ami az új dolgokat illeti. Egy ideig pl. a család meg volt győződve, hogy Ő a legszomorúbb kisbaba a világon.

No, de hál'istennek mára már meggyőződhettek, hogy ez nem így van. Most már szívesen "beszélget", mosolyog a felé közeledőknek.

Eszternek rengeteg beceneve van, nem is tudom hogy fog hallgatni bármelyikre is ha nő egy kicsit. Nekem Ő: Cica, Gombóc, Kukac, Manó, Nyuszi, Gyöngyvirág; Szilamér szerint: Malac; Emőke szerint: Manó, Mazsola; Anyósom szerint: Tündérkirálylány; Szüleim szerint meg: Kakas (szerintem azért, mert még mindig nem dolgozták fel, hogy nem fiú unokájuk született, Ők az utolső percig reménykedtek, na de persze azért odavannak meg vissza Eszterért). Szóval most hirtelen ennyi. Így leírva meg is ijedtem, mert én becézem a legtöbbféleképpen...hmmm, le kéne szoknom...

Szóval kb. ezek Eszterünk főbb ismertetőjegyei. No meg persze mostanság az, hogy fújja a buborékokat a nyálával, mindent meg akar kóstolni, helyváltoztatásra körkörös irányba képes, és nagyon aranyosan gügyörészik...:)

Képek

No, és mivel rengeteg bepótolni valóm van, elmondom Nektek képekben, mi is történt házunktáján az elmúlt majd' fél évben:





Így nézett ki a mi kicsi lányunk születése után pár perccel. Hát nem volt a toppon...., de aztán összekapta magát! :)













Együtt a szobában...














Szilamér karjaiban. Hihetetlen, milyen picike volt.










Május 24-én, Eszter napján megvolt a keresztelő is. Csak Rá való tekintettel nem teszek fel olyan képet, amin látszik, mennyire kiborította a dolog, szegény keresztanyja alig pár percet foghatta, de nálam sem volt jobb a helyzet. Szerintem a gyülekezet semmit sem hallott a lelkész beszédéből.









És itt egy friss kép. KisManónk kedvenc elfoglaltsága mostanság a kezét a szájába gyúrni. Igazából bármi amit megfog ott köt ki.

Most csak ennyi, de nemsokára újabb képekkel jelentkezem.

Üdv nálunk!!

Amióta megfogalmazódott bennem, hogy leírnám Eszter lányunk, és ezáltal kis családunk mindennapjait, úgy éreztem, sosem jön el a pillanat, hogy leülök a laptop elé és elkezdek gépelni.
De eljött, most meg már pár perce itt ülök, és azon gondolkozom, mit is írjak.... No, de hát gondolom ez csak a kezdeti lámpaláz, majd belejövök, és csak győzzetek olvasni :).

Szóval, Eszter. Ő a csoda a mi életünkben. Tavaly december 30-án született Brassóban. Új év, új kezdet, mondhatnánk, hiszen az év első napján érkeztünk haza, azóta kitölti a napjainkat, igazi öröm a család minden tagjának.

Őt szeretném megismertetni Veletek. A blog címe nem akar utalás lenni a "Briget Jones naplója" című filmre, bár kicsi lányom sonkáit tekintve, van hasonlóság kettejük közt...

A blog bannerén megjelenő kis ruhácskák láttán Szilamér (csak annak, aki nem tudná, Ő a férjem :)), megjegyezte, hogy most akkor ezzel a bloggal az a célom, hogy kiteregessem a szennyest?? Hát nem... :)

Igazából Esztert szeretném bemutatni Nektek, büszkélkedni Vele, elmesélni, hogy mik történnek velünk mostanság, képeket mutogatni. És mivel a nap nagy részét itthon töltöm, amíg Eszter békésen szundikál kiírom magamból a gondolataimat.

Remélem számotokra is olyan jó időtöltés lesz olvasni, mint amennyire nekem az volt írni.