2009. december 31., csütörtök

Születésnap

2 megjegyzés
A születésnap a legjobb dolog a világon! Kár, hogy csak egy van belőle egy évben... De ha majd valamikor befolyásos ember leszek, például országelnök - bevezetem, hogy mindenkinek legyen legalább havonta egy születésnapja.

A születésnapodon apa meg anya telerakják lufikkal a szobákat, még több puszit kapsz, mindig csöng a telefon, hogy Boldog születésnapot kívánjanak, nem kell az ágyadban aludj délután és este egész későig fennmaradhatsz.
Aztán amikor besötétedett eljönnek a nagymamák meg nagytaták, keresztszülők, és Szabiék, és hoznak ajándékokat. Például virágot, kékzsiráfot, pandamacit, Zsuzsi
babát, zsiráfos hálózsákot vagy beszélő meséskönyvet. Persze anyáéktól is kapsz varázskockát meg állatos könyvet.
És mindennel egyszerre játszhatsz, és mindenki azt lesi, az Ő ajándéka tetszett-e neked a legjobban.

Aztán jön az est fénypontja, amikor lekapcsolják a lámpát, és anya énekelve hozza be neked a TORTÁT! Ilyen csodát még sosem láttam. A torta sütiből van, amit még sosem ettem, gyümölcsökkel meg tejszínhabbal. És amikor valakinek születésnapj
a van, gyertyát szúrnak bele, még meg is gyújtják! Nekem most egyes gyertya volt a tortámon, mert én egy éve születtem.
Mivel én nagyon bátor vagyok, megpróbálkoztam a lehetetlennel, és belenyúltam a tortámba, majd meg is kóstoltam. És legnagyobb meglepetésemre, anya nem kapott szívrohamot, amikor jóízűen nyalogattam a tejszínhabot. És a mamák meg taták is nagyon örültek, hogy végre kapok én is finomságot, nem csak bulátát.
Mert a torta az nagyon finom, a legfinomabb dolog a világon!

2009. december 26., szombat

Angyaljárás

0 megjegyzés

Az egész csütörtöki nap nagyon mozgalmas volt. Anya meg apa egész nap szaladgáltak körbe a lakásban, pakolásztak, takarítottak. Aztán elmentünk a templomba. Este. Pedig csak délelőtt szoktunk. És olyan sokan voltak, főleg gyerekek. És mind az oltárnál. Verseket mondtak meg énekeltek. Apa szerint jövőre nekem is ott kell állnom a gyerekek közt, és fennhangon szavaljam a "Tegnap harangoztak, holnap harangoznak" című verset. Hmmmm....

Aztán nem hazamentünk a templomból, hanem Katimamáékhoz, ahol érdekes dolog történt! Kinőtt egy fenyőfa a padlóból! Az egész család nagyon csodálkozhatott, mert mind ott sürögtek-forogtak körülötte.
De nem akármilyen fa volt az! Tele volt színes gömbökkel, díszekkel meg ugráltak rajta a csillagok. És sok ajándék volt alatta.

Ezen annyira nem lepődtem meg, beugrott, ki lehetett a tettes, és büszkén mondtam, "Itt járt a Mikulás!"
De melléfogtam. Anyáék mosolyogtak, és kijavítottak, hogy ez bizony nem a Mikulás, hanem az Angyal. És akkor elmesélték, hogy az Angyal is eljön majd minden évben, hogy karácsonyfát, meg ajándékokat hozzon - persze csak ha jó gyerek voltam.
Nagyon ügyes Angyalunk volt az idén, mert mindenhová vitt karácsonyfát. Piroska mamáéknál is megnéztük, ott is volt, aztán hazamentünk, és ott is! Még Emőkééknél nem voltunk, kíváncsi vagyok, oda vitt-e?


És az Angyal szerint nagyon jó gyerek voltam az idén, mert nekem nagyon sok ajándékot hozott. Úgyhogy akármit mond is anya, én meg nem változom, nehogy jövőre ne hozzon semmit...


U.I. : Anya mondta, hogy úgy illik, hogy ilyenkor az emberek köszöntsék egymást, úgyhogy én is mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepet kívánok!

2009. december 16., szerda

Hinta

1 megjegyzés
A tegnap kimondtam az első szavamat. A megtisztelő választás a ""hinta" szócskára esett.

Természetesen előbb a szülői bizottság tüzetesen megvizsgálta a hangsúlyt, meg azt, hogy milyen környezetben hangzik el a szó, végül aztán kimondták az ítéletet: ez az első szavam.

Kicsit csodálkoztak ugyan a választáson, apa arra várt, hogy majd a kaja, banán, kenyér, hús szavak valamelyike lesz az első, utalva ezzel arra, hogy szerinte sokat
eszem, és lassan azon gondolkodik, hogy gazdálkodni kezd. Végülis nem lenne az rossz, ha lenne kertes házunk, sok malackánk meg bocikánk és tyúkok...

És talán az udvaron egy hinta...

2009. december 11., péntek

Interior design

1 megjegyzés

Jajjj, annyi érdekes foglalkozás van a világon. A legújabb hobbim a lakberendezés.

Az anyáékétól teljesen eltérő szemszögből látva a dolgokat próbálom a lakást a kedvemre alakítani. Gondolom nem újdonság, hogy ezzel nem aratok osztatlan sikert, de nem adom fel! Igyekszem anyáékat is kiművelni, felvilágosítani, hogy a régi elvek már nem működnek.

Lakberendezői munkám a következő alapelveken nyugszik:


Nincs olyan, hogy a dolgoknak
HELYE van! A legújabb személélet szerint ugyanis valaminek a helye ott van, ahová letették.

A
REND már nem divat. Annál vagányabb egy lakás, minél szétszórtabban vannak benne a tárgyak elhelyezve.

A
TAKARÍTÁS is a múlté! Mennyivel izgalmasabb az élet, ha jártunkban-keltünkben megtaláljuk a tegnapi vajaskenyér morzsáit, vagy egy darab eldobott bulátát.

A
JÁTÉKOK maradhatnak alvás közben is a lakás közepén. Legalább felkelés után nem kell őket újra előszedni!

A VEZETÉKEKNEK jobb, ha nem a fal mentén lapulnak, hanem összevissza a padlón vannak elhelyezve.

A
VIRÁGFÖLD is lehet a lakás dísze, ha ízlésesen a cserép köré, vagy a lakás különböző pontjaira szórjuk.

A
SZEKRÉNYEK nem azért vannak, hogy elrejtsük bennük a ruhákat, cipőket, edényeket. Jobb kint tartani, hogy bárki láthassa, mink van!
Különösen vonatkozik ez a cd, dvd lemezekre, amelyeket igazából azért gyártanak,
hogy mindenféle színeikkel meg formáikkal otthonosabbá tegyék lakásunkat.

Egyelőre ennyi, de továbbra is gyűjtöm az okos ötleteket, hogyan lehetne lakásainkat modernebbé varázsolni!

2009. december 6., vasárnap

Betörtek

0 megjegyzés
Ijesztő dolog történt a tegnap, amíg mi gyanútlanul elmentünk mamáékhoz ebédelni, meg vásárolni, valaki vagy valakik (szerintem többen voltak, egyikük figyelhette a lakást, amíg a másik bent volt) behatoltak a lakásunkba. De nem tudom hogy, mert az ajtót nem feszítették fel, lehet, hogy a kulcslyukon, vagy a csapon...

Érdekes módon azonban ezek a rablók semmit sem vittek el tőlünk, sőt, hoztak! Ajándékokat! Amikor megtaláltuk őket, én annyira meglepődtem, hogy szólni sem tudtam, anyáék viszont elkezdték mondogatni, hogy "Eszter, itt járt a Mikulás!" És nagyon örültek... Különös. Az senkinek sem kérdés, hogy hogy jöhetett be a zárt ajtón? És ki az a Mikulás?
No, aztán apa elmagyarázta nekem, hogy a Mikulás bácsi minden évben meglátogat majd, és ha jó kislány voltam, hoz ajándékot. Ezért csak annyit kell tennem, hogy
megpucolom a csizmámat. Szerencsére az idén tiszta volt, mert még nem jártam vele sárban, de jövőtől oda kell figyelnem erre.

Aztán az egész esténk azzal telt, hogy faggattam apát, meséljen még a Mikulás bácsiról! És annyira érdekes dolgokat tudtam meg... Például, hogy mindenkihez elmegy ilyenkor!
Ez nagyon rendes dolog Tőle!

Kedves Mikulás bácsi, KÖSZÖNÖM SZÉPEN!



U.I.: Kérlek gyere jövőre is!