Bevallom, nagy csalódás a kisbaba. Annyira készültem a születésére, elterveztem, hogy majd milyen jó lesz együtt játszani meg mindenféléket elművelni, erre anyáék hazahoztak a kórházból egy kis nyeszlett, állandóan hadonászó, piros pöttyös, hámló bőrű, síró-bőgő csomagot, akivel nemhogy játszani nem lehet, de még hozzá közelíteni is csak óvatosan mert elvileg törékeny meg érzékeny, meg nagyon kell rá vigyázni.
Végülis miután megszoktam, hogy milyen a kinézete, és a kezdeti csalódáson is túltettem magam, rájöttem, hogy aranyos is tud lenni, és hát csak a testvérem, úgyhogy elkezdtem szeretni. Szeretni a pici babákat meg úgy kell, hogy gyakran simogatod - az sem számít ha alszik, és jó hangosan mondod Neki, hogy "édi baba", vagy "titi baba".
A testvéri kapcsolatnak még az is jót tesz, ha néha viszel Neki egy játékot, vagy amikor sír odaadod a párnádat (ezt mondjuk szigorúan csak két másodpercig).
Persze ebből már rögtön született pár konfliktusunk anyáékkal, amikor szerintük durván közelítettem Zsombihoz, ami persze nem igaz, csak szerintem túlféltik Őt, és kis nyámnyila gyermeket nevelnek belőle, ha így folytatják. Ezt mondjuk nem fogom hagyni, folyamatban van a Zsombifejlesztő program kidolgozása (jelenleg integetni tanítom).
Abban, hogy kisöcsém született még az is jó, hogy újfajta szórakozásra nyílik lehetőségem. Például mózeskosárban alvásra, vagy mérleg piszkálásra, a Zsombi ruháiban szaladgálásra, játszószőnyegezésre, vagy a kedvencemre, a cumizásra.
A dolgaim is sűrűbbek lettek, mióta kisöcsém született, mert segítenem kell anyának pelenkázni - én viszem a nedvestörlőt, hintáztatom is Zsombit, ha kell (ha nem kell, akkor is), és hát már babkocsival sem közlekedek túl gyakran, a múltkor is mindenki hősként nézett le rám, amikor gyalog sétáltam ki egészen a parkig.Nincs mit tenni, már nagy vagyok!
1 megjegyzés on "Zsombival az élet"
Gratulunk az új családtaghoz! Isten hozta közétek!
Időnként bele szoktam olvasni a naplódba, igy mi is veletek vártuk a "kis lakótársat". Én is NAGYTESTVÉR voltam (vagyok) ezért sok mindenben egyet értek veled, de vannak jó oldalai is a dolognak. Ime néhány:
- bűszke lehetsz arra, hogy NEKED van szép, kistestvéred
- amikor az ismerősök babalátogatóba jönnek te is kapsz némi ajándékot
- amig a pici nem tud társalogni, addig te terjeszheted a róla szóló hireket, (téged faggat mindenki)
- egy idő után , hozzád fogják viszonyitani, és rájöhetsz, hogy te mennyi mindent tudtál, ismertél, megéltél már az Ő korában
- mint elsőszülőtt, csak te lehettél abban a szerencsés helyzetben, hogy apa-anya, naygszülők és mindenki körülötted ugrált,és ha néha nem ezt érzed, de téged akkor is mindenki szeret.
Az viszont a sors iróniája, hogy sokmindenben neked kell az útat kitaposnod, a dolgokért meghatórcolnod, megküzdened és a "kicsi nyámpec" csak úgy egyértelműen megkapja.
Végül ha a dolgok előnyeit és hátrányait összevetjük és komolyan mérlegeljük: MEGÉRI nagytestvérnek és jótestvérnek is lenni. Hosszű évek múltán az élet visszafizet érte.
VIgyázzatok egymásra!
Puszilunk benneteket Betty és Imre
Megjegyzés küldése