Második karácsonyom

Az idén már rendesen kivettem a részem a készülődésből, anya igazán nem panaszkodhat, hogy mindent egyedül kellett csináljon.

Aztán a jó munkának meglett az eredménye. Az Angyal biztosan látta, milyen ügyesen dolgoztam.

Na meg hogy milyen jó gyerek voltam egész évben! Annyira jó, hogy a sok ajándék be sem fért egyszerre a fa alá.
Nem is csoda, hogy azóta minden éjjel angyalkákról álmodom.


Töszi, Angyalka!!

Találós kérdés

Mi az: ha felveszik hallgat, ha leteszik sír??

(robmosZ)

Hamikó Eszter

Apa nem tud belenyugodni abba, ahogy elneveztek. Már a múltkor is meg akarta változtatni a keresztnevem Erikára (mert szerinte hisztis lennék), most meg a vezetéknevemmel kötözködik...

A történet ott kezdődik, hogy imádok becézni. Mindent. Leginkább a kedvenceimet, a párnámat is pájni-nak, vagy pájnikó-nak szólítom. Apát szólítottam már apucinak, apukának, jelen pillanatban épp az api-t használom.

Nos, kérdezem én, akkor hogy ne becézném a harmadik számú kedvencemet, vagyis az ételt. Bármi legyen is az.

Amikor megsejtem hogy nemsokára kaja lesz, HAMI! HAMIKÓ! csatakiáltásokkal rohanok az asztal fele, mászok fel a székre, és hatalmas örömmel tenyerelek bele a levesbe, a lekváros kenyérbe, ... vagy bármibe.

Szeretek enni, nincs mit tagadni, mostanában leginkább az - anya szerint - egészségtelen kaják vonzanak, mint a ropi, a süti, a tojta meg a soki. Na de persze nem is lennénk mi, ha csak egyszerűen ehetnék amennyit akarok, mert anya mindig bojkottálja a sokizást, és inkább almát meg narancsot nyom a számba. Nem rosszak azok sem, de a sokival nem szállhatnak harcba.




Most már csak azt remélem, hogy az Angyalka másként gondolkodik, és hoz nekem sok - sok sokit!