A történet ott kezdődik, hogy imádok becézni. Mindent. Leginkább a kedvenceimet, a párnámat is pájni-nak, vagy pájnikó-nak szólítom. Apát szólítottam már apucinak, apukának, jelen pillanatban épp az api-t használom.
Nos, kérdezem én, akkor hogy ne becézném a harmadik számú kedvencemet, vagyis az ételt. Bármi legyen is az.
Amikor megsejtem hogy nemsokára kaja lesz, HAMI! HAMIKÓ! csatakiáltásokkal rohanok az asztal fele, mászok fel a székre, és hatalmas örömmel tenyerelek bele a levesbe, a lekváros kenyérbe, ... vagy bármibe.
Szeretek enni, nincs mit tagadni, mostanában leginkább az - anya szerint - egészségtelen kaják vonzanak, mint a ropi, a süti, a tojta meg a soki. Na de persze nem is lennénk mi, ha csak egyszerűen ehetnék amennyit akarok, mert anya mindig bojkottálja a sokizást, és inkább almát meg narancsot nyom a számba. Nem rosszak azok sem, de a sokival nem szállhatnak harcba.
Most már csak azt remélem, hogy az Angyalka másként gondolkodik, és hoz nekem sok - sok sokit!
0 megjegyzés on "Hamikó Eszter"
Megjegyzés küldése