Válaszok rámenős szülőknek

A szülőkkel az a baj, hogy túlságosan rámenősek és kitartóak.
Mindig mindent tudni akarnak - hol járok, mit csinálok, mihez nyúlok, és ha véletlenül (vagyis az esetek többségében) nem tetszik nekik az, amiben sántikálok rámszólnak, hogy hagyjam abba.

De hát a szülők már csak ilyenek, ezzel gondolom mindenki így van.

Megváltoztatni nem tudom, viszont fejlesztem a technikákat, amikkel lerázzam Őket. Természetesen az alább leírt módszerek bármelyike alkalmazható anyával, apával, mamával, tatával vagy bárkivel aki terveink kivitelezésében akadályozni próbál.

Nagyon fontosnak tartom ezeket a technikákat, hiszen néhány jól irányzott gesztus, mimika vagy szó sok mindenre képes.

1. Az első és legősibb módszer az "egyik fülemen be, másikon ki" elnevezésű, amelynek lényege, hogy hagyjuk csak beszélni anyát/apát/stb, hátha egyszer rájön, hogy nincs akinek, megunja és abbahagyja. Ez a legegyszerűbb védekezési technika, nem igényel semmiféle befektetést, fejtörést.

2. Ennél a módszernél a fizikai kondíció a lényeges, ugyanis itt azt csináljuk, hogy fogjuk az általunk megszerzett, de a szüleink által tiltott tárgyat, és szaladunk vele, amerre csak látunk, remélve, hogy szüleink már elég korosak ahhoz, hogy utol ne érjenek.

3. A következő technika is nagyon régi, és egyszerű is, de szükséges hozzá némi lelkierő, hogy szembeszálljunk a szüleinkkel. Fontos, hogy amikor ránk szólnak, egy határozott mozdulattal megfordulunk, szembenézünk velük és egyszerűen azt mondjuk, hogy "Nem!"
Majd visszafordulunk, és tesszük továbbra is azt, amiben megzavartak, mintegy jelezve, hogy részünkről a vita lezárva.

Ha a szüleink megpróbálnak visszaélni a hatalmukkal és erőszakkal távolítanának el a tett helyszínéről, ugyancsak alkalmazhatjuk a fent leírt technikát, de most hagyjuk el a szembenézést, helyette kiabáljuk, hogy "nem, nem, nem" amilyen hangosan csak tudjuk, kezdjünk eszeveszett kapálózásba minden végtagunkkal, és dobjuk le magunkat a földre. Hatásos!

4. Továbbfejlesztve az előbbit, ez a módszer kifinomultabb, itt már tudnunk kell pár szót.

Én a következőket használom szüleim "Mit csinálsz, Eszter? Kérlek tedd le azt, Eszter! Gyere ki onnan, Eszter! stb." kérésére:

békén!
nugi! (nyugi)
Ettej dogom! (vagyis Eszternek dolga van)
Ettej néz!
tátékom! (vagyis: az az én játékom!)

Ezeken az egyszerű megnyilvánulásokon sokat dob a hangerő, ha haragosan nézünk, ha mutatóujjunkkal a felszólító személy fele mutatunk, na és persze a sírás.

Hasonló technikák kifejlesztésének igazából csak a fantáziánk szab határt. Na meg a szókincsünk.

De megéri próbálkozni!

A fent leírt módszerek egyikéért sem vállalok garanciát!