Megbuktak

Anyáék. Az eszterantó nyelvvizsgán.

Szégyen!

Pont ők. Azt még elnéztem, hogy a nagyszüleim hadilábon állnak vele, mert hát mostanában ritkábban találkozunk, de anya meg apa! Egész álló nap ezt gyakoroljuk, de holmi házimunkára meg azanyagiakelőteremtésére való tekintettel nem figyelnek rendesen, és sokszor van, hogy mondok valamit, Ők meg csak néznek bambán, és találgatnak, hogy mit is akarok!
Nem tudom, hogy tudták elvégezni az iskolát meg egyetemet, ha egy ilyen egyszerű dolgot nem tudnak megtanulni.

Néha meg próbálják takargatni a nemtudásukat, és hümmögnek nekem, meg mondják, hogy "igazad van", de rajtam nem fognak ki, amíg meg nem ismétlik azt, amit mondtam, nem megyünk tovább.

Nem könnyű nekem, kitartani a magam nyelve mellett, mert ott vannak a szüleim meg a nagyszüleim, akik azt szeretnék, hogy az Ő nyelvüket, a magyart beszéljem, ugyanakkor már románul is tanulgatok, mert az oviban is érvényesülni akarok (a da-da már prímán megy).

Úgy gondolom, ha nekem ez így egyszerre megy, Ők is odatehetik magukat.
Talán a pótvizsgán átmennek...