Szövegek

Eszterrel a testrészekről beszélgetünk. 
- Hány orrod van, Eszter?
- Kettő - mutatja az orrlyukait Ő. 
- Hát hogy van két orrod? - kérdezem.
- Hát, így rakták!

***

 Eszter kedvesen megpaskolja a Matyi fejét: 
- A mi jó öreg Matyink! - mondja.

***

Eszter: - Éhes vagyok.
Apa hecceli kicsit: - Nem vagy egyedül.
Eszter: - De éhes vagyok.
Apa: - Nem vagy egyedül.
Eszter: - De éhes vagyok!!
Apa: - Nem vagy egyedül!
Eszter: - Apa!! Nem az a baj, hogy egyedül vagyok, hanem hogy éhes vagyok!!

 ***

Eszter az apukáját ébresztgeti:
- Apa! Felkelés van, mert megizzadsz!

***

- Anya, mi ez?
- Ez margarin, délután sütünk sütit.
- Milyen sütit?
- Islert.
- Jajj, én nem szeretem az islert!
- Dehogynem szereted!
- Nem szeretem, és fogok csuklani tőle!

***

Eszter enyhén meg van fázva. Csorog az orra.
- Anya, nekem csorrorgásom van! - mondja.

***

Eszter apukája vízzel tölti meg a kismedencét az udvaron.
- Jujjj, az az én medencekádam - szalad ujjongva felé Eszter. 

***

Eszter kisöccsét, Matyit a hasára fektettem.
- Anya, miért tetted a fejére Matyit? - kérdezi ő.  

***
 Eszter az öccsétől: 
- Matyi, te mindig szoktál sírni közben?

***

Eszter ma elnevezte a babáját "Csammogi"-nak! :-)

Ha utolér az álom...

Eszter a wc-n ül, egyszer csak egy nagy ásítás kíséretében megjegyzi:
- Ohhh, anya én olyan álmos vagyok! Anya! Én el fogok aludni a wc-n!

Garfield, a carrefouri karfiol

Eszter egy Garfield-plüssel játszik, amikor megérkeznek hozzánk a vallásórás gyerekek.
- Anya, ezt a Carrefourt is megmutatom a gyerekeknek!
- De Eszter, az nem Carrefour, hanem Garfield!
- Nem? Akkor ezt a Karfiolt is megmutatom a gyerekeknek!

Kritika

Apa az Eszter pelenkáját cseréli.

- Pfujjj, Eszter, ez nagyon büdi! Mit ettél?
- Kakit!
- No, azért nem főz ennyire rosszul anya...

Szülinap

"Egy év, egy fog" mottóval ünnepeltük Zsombornak a születésnapját, július 5-én. Ebből is látszik mennyire nonkonformista az öcsém, Ő aztán csak azért nem növeszt fogat, hogy az első születésnapján készült fotókon pár év múlva ne szégyenkezzen, hogy milyen "foghíjas" volt a mosolya.

Talán megbánta ezt a döntését, nem tudom, de az óta úgy belehúzott, gyorsan kinövesztett még három fogat, szerintem sejti, hogy a szüleink készülnek újrajátszani a születésnapját, mert amellett, hogy a család nagy része nyaralási okokból nem tudott jelen lenni, időhiány miatt enyhe szervezési problémák is adódtak azon a bizonyos napon (csak kis betűvel írom, hogy egyikük se sértődjön meg: az anya tortája még felvágás előtt szétesett, és a díszítése is hagyott némi kívánnivalót maga után, az apa fotói meg hát, ... hogyismondjam, enyhén szólva gyatrák lettek).

Szerencsére ez engem nem érintett negatívan, a tortából így is ettem, és még az ajándék hintalónak és zenélős autónak is én örültem jobban, mert az ünnepelt fél tőle.

Azért sunyizok ide egy fotót... :)

Eszter nagy!

Eszter a nagymamájával játszik az udvaron. Mama szól Neki, hogy vegye le a mellényt magáról, mert megizzad. Eszter erre:

- Mama, én nem izzadok meg, mert nagy vagyok!

Ojándék

Ajándék Huni babától, hálás köszönet érte, kicsit eszembe juttatta, hogy más is van mint egész nap az udvar meg a játék, és ne hanyagoljam Virtuáliát.

Keresztelő

Hallottam már azt a mondást, hogy az építész háza ázik be a leghamarabb, ott a legtöbb a javítanivaló - ezt egyébként nem kommentálom, nem szeretnék vitába keveredni Dénes tatával, nos valahogy így jártunk mi is a Zsombor keresztelőjével. Annyira közel vagyunk a templomhoz, amennyire csak lehet, éppen benne nem lakunk, és pap is van kéznél éjjel-nappal, mégsem keresztelődött meg az öcsém eddig még, mert azt mondják a szüleim, hogy azt meg kell szervezni.

Hogy Zsombornak ruhát kell venni, hogy a vendégeknek enni kell adni, hogy a vendégeknek éjszakai szállást kell biztosítani, satöbbi, satöbbi. Jellegzetesen felnőttes túlkomplikálása a dolgoknak. Végül aztán anyáék a legegyszerűbb megoldást választották, és oda mentek, ahol a vendégek vannak, vagyis mamáék falujába. Vagy városába. A nevét is tudom. Szentgyölgyle.

Kocsiba bepakol, két órát autózik, Szentgyörgyre megérkezik. Nagyon egyszerű. Kezdődhet a buli!

Előtte azonban egy kis fotoshooting erejéig levonultunk az udvari fotóshoz, aki szerencsénkre pont a keresztapám, hogy megörökítsen engem - elsősorban - és az öcsémet. Volt kinti fotózás, benti fotózás, pancsolós fotózás, egyéni és családi fotózás is.

Aztán másnap, hogy el ne felejtsük miért is jöttünk ide, ünnepélyesen bevonultunk a templomba (én ünnepélyesen és szokásomhoz híven elaludtam), és megkereszteltük a Zsombor névre hallgató öcsémet, akinek Szabi, Tihamér és Imola valamint Attila meg Tündi lettek a keresztszülei.

Előtte persze volt egy kis összekülönbözésem a szüleimmel, akik nem értik meg, hogy nem szeretek kimaradni dolgokból, és főleg nem szeretem, ha valaki más van a főszerepben, ezért amikor mondták, hogy megyünk a templomba, megkeresztelni Zsombit, szóltam, hogy "Engem is!". Ők mondták, hogy de én már meg vagyok keresztelve, és ezen vitatkoztunk majdnem a templomig, amikor is röviden és frappánsan azzal zártam le a vitát, hogy "Én megkeresztelem magamat!" Ezen a szüleim jót mosolyogtak, sajnos még mindig nem vesznek elég komolyan...

A templomi szertartás után, ahol Zsombi a szüleim szerint lényegesen kevesebbet sírt, mint én annó - bár szerintem csak a memóriájuk zavaros - jót ebédeltünk, jót játszottunk Borbálával és más társaságból levő gyerekekkel, és jót mérgelődtem azon, hogy sokkal kevesebb ajándékot kaptam, mint Zsombi. De amikor hazaértünk, úgyis elvettem tőle az összeset!