A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. július 3., péntek

Ez a kicsi malacka...

0 megjegyzés
"Ez a kicsi malacka, most még csak egy falatka.
De jövőre, esztendőre, két mázsa is lesz belőle."
(Ez Eszter kedvenc mondókája)

Hihetetlen, de kicsi lányunk már fél éves!! Én pedig nem tudom megmondani mivel is töltöttük el az elmúlt hat hónapot. Tény, hogy rengeteget jöttünk - mentünk, voltak könnyebb meg nehezebb napjaink, kinőttünk egy zsák ruhát, készítettünk legalább 20 giga fényképet, több órányi videót, Eszter hízott több mint 4 kilót, nőtt 20 centit, és nagyon aranyos baba lett.
Klisé, de igaz, annyira gyorsan telik az idő, hogy észre sem vesszük. És amennyire várom már, hogy elinduljon, megszólaljon, "nagylány" legyen, pont annyira sajnálom, hogy már kinőtt a bébi korból, már nem is olyan magatehetetlen pici baba, már nem szeret a hasunkon aludni mint pár hetesen.

Most azon gondolkodom, hogyan tudnék még több mindent megőrizni ebből a korból, mert bár biztos vagyok abban, hogy - talán a serdülőkort kivéve :) - minden életkorban a legnagyobb öröm lesz, hogy van Ő nekünk, de ez mégis olyan különleges időszak, most még minden nap tanul valami újat, olyan ártatlan, olyan tiszta, annyira szeretni való.

És íme egy kép a hat hónaposunkról:

2009. június 29., hétfő

Heuréka!

0 megjegyzés
Két nappal fél éves kora előtt Eszterkének kibújt az első fogacskája, alul balról. Még alig látszik a kis fehér csík, viszont ujjal jól érezhető.

Kb egy hónapja már bejelentettem a nagy családnak, hogy fogunk lett, viszont akkor csak vaklárma volt, ugyanis a felső ínyén valami kis fehér pötty jelent meg, ami még a mai napig is ott van, annak hittem azt, hogy a foga.

Az az igazság, hogy örülök hogy már eredménye is van a nyűgösködésének, mert nagyon sajnáltam szegénykét, néha álmából olyan keservesen felsírt, hogy egymás lábára taposva szaladtunk be Szilamérrel a szobába, hogy mi történt. Meg féltem is kicsit, mert kedves barátunknak, Máté babának ez az egész fogzás mizéria majd' egy éves koráig húzódott, és nagyon megszenvedett vele, mind Ő, mind a szülei.

És még egy fejlesztés: Esztert a kiságyába hasra tettem le, most megyek be hozzá, és a hátán van!

Szóval, úgy látszik összegyűjti a dolgokat, és egyszerre rukkol elő velük. Nagyon büszke vagyok Rá!!!