Zsombornak

Írtam már, hogy lesz majd egy testvérem. Kisfiú lesz, és Zsombornak fogják hívni.

Kicsit lassan nő anyának a hasában, de most már azt mondják nem kell sok idő és megszületik, mint ahogy Ágoston is Enikőnek a hasából.
Azért remélem az én testvérem kicsit nagyobbra nő, mert ahogy elnéztem a fotókat Ágostonról még sok mindent nem tudhat.

Úgyhogy arra gondoltam, néhány alapszabályt jó lenne már most lefektetni, hogy tudja Zsombi is mihez tartsa magát.

Elsősorban azt szeretném, ha a saját játékaival születne meg. Mostanában érzékenyen érint, ha a dolgaimhoz piszkálnak, nem szeretnék ebből konfliktust már az elején.
Annyit hajlandó vagyok engedni, hogy ha kedvem tartja, odaadhatok Neki néha egy-egy játékot, de akkor adja vissza amikor én kérem.

Aztán jó lenne, ha sok mindent nem akarna. Végülis én születtem elsőnek, nekem jogaim vannak. Például én mondom meg, mikor kivel játszik anya vagy apa, vagy mikor sétálok én mamáékkal, és mikor Ő.

Hallottam már, hogy a kisbabák sírnak. Szólnunk kell Zsombinak, hogy Ő csak akkor sírjon, amikor én nem alszom, mert nem szeretem, ha felébresztenek.

Reggelinél, ebédnél, vacsoránál mindig én kapok először enni! Erről nem nyitok vitát!

A fürdés rendjét megegyezhetjük, miután megszületett, de jobban szeretném, ha fürdésben is első lehetnék.

Tudjon már járni. Ez lényeges alapszabály. Jobban tudunk majd játszani ketten, ha Ő is két lábon jár.

A pandás párnámhoz nyúlni szigorúan tilos! Az csak és kizárólag az én tulajdonom, Zsombor semmilyen körülmények között nem veheti el, sőt a legjobb lenne, ha megtartaná tőle a fél méter távolságot!

Beszélnie nem muszáj. Majd én megtanítom. Beiratkozhat kedvezményesen az eszterantó nyelvtanfolyamra.

Úgy gondolom nem kérek túl sokat, testvérek közt ennyi igazán elfogadható.

Várunk, Zsombi!
Puszi

Esküvő

Múlt pénteken tartottuk Emőkének meg Lacinak az esküvőjét.

Eleinte kicsit féltem, hogy milyen is lesz, mert mostanában egyre többet megyünk olyan helyekre meg alkalmakra, ahol csendben kell lennem, de nekem az egyszerűen nem megy. Mindig akad mondanivalóm, és mindig sürgős, és sosem tartom magamban. Ez viszont anyának nem igazán tetszik, és bár megtanította nekem, hogy hogyan kell csendben lenni, például a templomban, vagy amikor valaki alszik, én nem igazán tudok hallgatni. Az olyan unalmas...

Na de az esküvő az laza volt, mert kint tartottuk a természetben, nem kellett visszafogjam magam, amíg a néni elmondta a beszédét, én nyugodtan szaladgáltam a fűben és cibáltam a lufikat. Még beszéltem is közben mégsem zavart senkit.Ami nagyon tetszett az esküvőben az az volt, hogy anya eléggé el volt foglalva, így mamával megdézsmálhattuk a sütis tálakat, mindeniket megkóstoltam, sőt, még buborékos vizet is ittam. Rendesen kirúgtam a hámból!

A másik jó dolog az volt, hogy mivel nagyon sokan voltunk, rengeteg bókot kaptam, hogy milyen szép vagyok. Majdnem annyit, mint Emőke. Kicsit rossz néven vettem ugyan, hogy csak Neki hozott mindenki virágot, egy óvatlan pillanatban el is kaptam néhány csokrot, és megiramodtam velük. De aztán észrevettek, és visszaparancsoltak... Bánatomban ettem még néhány sütit.

Nagyon szép délután volt, és jól szórakoztam, és alig várom már a másik esküvőt, ami a templomban lesz! De nem ígérem, hogy végig csendben leszek...

Tükröm, tükröm...

"Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Ki a legszebb a vidéken?"

Minden magára valamit is adó lány számára fontos, hogy sokat dicsérjék, tudassák vele, hogy Ő mennyire szép. Nem vagyok ezzel másként én sem, és szerencsém van, mert mami ezt nagyon jól tudja.

Látva rajtam a tükrök, parfümök, gyöngyök, kis táskák, szép ruhák és üzletek iránti elfogultságot, tudta, hogy nem hagyhatja ki, hogy meg ne tanítsa nekem azt, ki is a legszebb a világon.

A dolog a következőképpen működik:

Mami: - Eszter, ki a legszebb a világon?
Én: - É (mindeközben mutatóujjamat magam felé tartom, mosolygok, és meggyőződésesen bólogatok).

Boldog névnapot, Eszter!!

Hogy ezt miért nem mondta nekem senki?? Hogy a világon ilyen szuper dolog is létezik, mint a névnap?!

A névnapon az emberek azt ünneplik, hogy őket úgy hívják, ahogy szólítják. Kicsit bonyolult a dolog, de elmagyarázom.
Tehát például engem Eszternek hívnak. Ez a nevem, és így szólít mindenki, aki ismer, kivéve amikor becéznek, mert olyan is gyakran van. Ezt a nevet anya meg apa választotta nekem, még mielőtt megszülettem volna, mert úgy gondolták, hogy ez szép, és nekem is tetszeni fog majd. Tetszik is, köszi, anya meg apa!

No, és mindenkinek van valamikor névnapja, nekem például pont ma. Aki már nagy, és tud olvasni az meg is nézheti, hogy az Ő névnapja mikor van, mert írja a naptárban.
És amikor valakinek névnapja van, az majdnem olyan, mint a Születésnap, mert összegyűl a család, és mindenki vidám, és persze hoznak az ünnepeltnek ajándékot (onnan tudom, hogy nekem már a tegnap megünnepeltük a névnapomat, mert ma a mamák és taták dolgozni mennek).
Én a névnapomra annyi sok ajándékot kaptam, hogy bele is fáradtam a játékba az este. Kaptam a méretemhez illő babakocsit, ami anya szerint a babák sétáltatására való, de még én is beleférek, a babakocsiban kaptam Minnie egeret, szép piros pöttyös ruhában, kaptam még építőkockát, amit úgy vettem észre, apa meg tata meg Emőke is szeretne, mert nagyon sokat játszottak vele. Aztán kaptam még háziállatos könyvet, van benne boci, kakas, cica meg kutya.És még nincs vége, mert kaptam fagyöngyös hullámvasutat, homokozókészletet, meg színes ceruzát is, mert már rajzolni is szoktam.

Gondolom érthető, miért lelkesedtem úgy be a névnapért, és a dörzsöltebb barátaimtól már azt is tudom, hogy van olyan, hogy valakinek többször is van névnapja. Anya szerint nekem csak ez az egy van, de én azért a biztonság kedvéért megnézném a naptárban, nehogy véletlenül anya átsiklott volna a másokon. Ha mégis igaza van, és nincs több névnapom, szólok, hogy nevezzenek át Máriának vagy ilyesmi.

Kicsit kár lenne, mert akkor azt is meg kellene jegyezzem, pedig elég sokat dolgoztunk anyával azon is, hogy ezt megtanuljam. Ha bárki megkérdezi, hogy "Hogy hívnak?", én azt válaszolom rá, hogy "Eeeeetttteeee". Vagyis Eszter. Ügyes, nem??

Nagy utazás

Végre, végre anya meg apa rávették magukat és elvittek olyan helyekre, amikről eddig csak meséltek.
Így jutottam el én is már majdnem másfél évesen Kolozsvárra meg Nagyváradra. Ideje volt, mondhatom!

Persze anyáék azt nem hangsúlyozták ki eléggé, hogy az, hogy messze van mit is jelent, hogy még sötétségben indulunk, és annyit ülünk az autóban, hogy az már az unalmasnál is unalmasabb. És hogy én végig abban a fránya ülésben kell nyugton legyek, ami szerintük szuper kényelmes, meg dönthető, meg ilyen meg olyan, csak éppen azt nem értik meg, hogy utálom, ha belekötnek!!

No, de végülis az az egy hét feledtette velem mindezen kínokat, és ami jó volt az ottani kocsikázásokban az az volt, hogy személyi énekkarom (vagyis Csenge meg Benedek) az utak során gondoskodott a szórakoztatásomról. A repertoárjuk kicsit szegényes volt - a Mókuska, mókuska címűn meg a Tavaszi szél vizet áraszt-on kívül más nemigen jutott eszükbe, de azért így is örök hálám!! Kár, hogy a visszafele úton nem jöhettek velünk...

Mi gyerekek, nagyon értékeltük szüleink igyekezetét, hogy minden napra terveztek jó programokat nekünk, például az állatkert-látogatást, az erdei sétát, vagy a gyermekvárost, ahol annyi a homok, hogy csak na!!

Minden esetre, hatalmas szocializációs élmény volt számomra ez a pár nap, mert találkoztam Márkkal, akibe azt hiszem kicsit bele is zúgtam - úgy osztogattam Neki a puszikat, hogy a végén már Ő szégyellte magát. Aztán a hazaúton a rokoni kapcsolatokat is ápoltuk, mert meglátogattuk Katát, akivel alaposan megvizsgáltuk a kicsi csirkéket.

S aztán Váradon meg... Állandóan gyerekek közt voltam. Mindig volt valaki, akivel játsszak, aki vigyen magával ide-oda. Majdnem minden szabadott nekem, alaposan meg is néztem magamnak a Zsófia ceruzáit meg füzeteit, hogy tudjam milyen lesz majd ha én is iskolás leszek.
Az egyik legjobb pillanata az ottlétemnek az volt, amikor - bár csak kívülállóként, de részt vehettem a "nagy fürdésnél", ahol én lehettem a külön bejáratú játékadogató! Nagy móka volt! Nagyon jól éreztem magam Váradon, mert a gyerekek nagytesók módjára viselkedtek velem mindhárman, biztos vagyok, hogy jó dolga lesz majd a kisbabának, aki nemsokára megszületik Enikő pocakjából.

Petíció!

Mélységesen fel vagyok háborodva!! Igazságtalannak és durvának tartom, min kell keresztülmennie egy ekkora gyereknek!

Ha majd valamikor elnök leszek, vagy nagyon fontos ember, - a mindenkinek legyen havonta egy születésnapja mellé - biztos, hogy törvénnyel szabályzom majd azt is, hogy a gyerekeknek fájdalommentesen nőjenek a fogaik!

Mivel azonban úgy veszem észre, kell még egy kis idő ahhoz, hogy fontos ember legyek, nem ülhetek tétlenül, míg mind az összes fogam kinő, már most akcióba lépek, és arra buzdítok minden velem egymagasságút, jöjjön, és csatlakozzon A FÁJDALOMMENTES FOGNÖVESZTÉSÉRT megmozduláshoz!

Ha eleged van a fájdalomból, a tempóból, amivel nőnek az őrlőfogaid, ha nem akarsz már a Dentinox és Nurofen (vagy egyéb fájdalomcsillapítók) függőségében élni, ha igazságtalannak tartod azt, hogy a felnőtt emberek űrkutatással, holdrasszállással, meg fölösleges és értelmetlen atomrészecskegyorsítással foglalkoznak, ahelyett, hogy ezt az égető problémát próbálnák megoldani, ha már nagyon hiányzik egy kiadós éjszakai alvás, gyere és írd alá a petíciót!!! Kényszerítsük a fontos embereket, a kutatókat, hogy tegyenek valamit fájdalmaink enyhítése érdekében!

Buzdítsd barátaidat, ismerőseidet is, hogy csatlakozzanak!

A szüleid is aláírhatják!

LE A FÁJDALOMMAL!!!! HAJRÁ!!!

Eszterantó továbbfejlesztve

Beindultak a nyelvórák! Elég sok jelentkező volt, leginkább családi körben voltak kíváncsiak az emberek. Valamilyen szinten végül is nekik kötelező volt a részvétel, mert én ugyan más nyelven meg nem szólalok!

Akadt azonban néhány apró gondunk. Néha a rendelkezésünkre álló szavakból sehogy sem tudtuk megérteni egymást, ezért rááldoztam pár éjszakámat és továbbfejlesztettem az eszterantót.

Itt vannak a további szavak, alapszabályok:

- bekerült a szótárunkba az "aja", ami igazán megtévesztő is lehet, mert használjuk ugyan akkor, amikor anyát akarjuk, de ez igazából egy gyűjtőszó, mindkét szülőnket jelenti (éppen melyik nincs velünk, azt hívjuk)
- látva a nagymamák csalódottságát, mostantól használjuk a "mama" szót is
- ha kutyaugatást szeretnénk utánozni, mondjuk azt, hogy "vu-vu"
- a kakas az "ka", és úgy csinál, hogy "kuuu"
- ha vizet szeretnénk inni, azt mondjuk "ta", és nyújtózkodunk a poharunk felé
- ha fáj a fogunk, és azt szeretnénk, hogy anya bekenje géllel, csak végezzünk az ujjunkkal súroló mozdulatokat a szánkban (ugyanezt tesszük akkor is, ha megkérdezik, hogy hogy kell fogat mosni)
- ha autót látunk, vagy apa azt mondja, hogy autóval megyünk valahová, mondjuk azt, hogy "brümm"
- ha a szüleink megengedik, hogy megnézzük Elmót a tévében, örömünkben mondogassuk, hogy "Mo, Mo"
- ezen kívül minden állatot hangos "ni, ni" felkiáltással illetünk, a plüssállatokat illik szorosan meg is ölelni!

Úgy gondolom, ezek a továbbfejlesztések lényegesen könnyebbé teszik az eszterantó nyelv használatát, mindenesetre még dolgozom további szavakon és kifejezési módokon!