Eleinte kicsit féltem, hogy milyen is lesz, mert mostanában egyre többet megyünk olyan helyekre meg alkalmakra, ahol csendben kell lennem, de nekem az egyszerűen nem megy. Mindig akad mondanivalóm, és mindig sürgős, és sosem tartom magamban. Ez viszont anyának nem igazán tetszik, és bár megtanította nekem, hogy hogyan kell csendben lenni, például a templomban, vagy amikor valaki alszik, én nem igazán tudok hallgatni. Az olyan unalmas...Na de az esküvő az laza volt, mert kint tartottuk a természetben, nem kellett visszafogjam magam, amíg a néni elmondta a beszédét, én nyugodtan szaladgáltam a fűben és cibáltam a lufikat. Még beszéltem is közben mégsem zavart senkit.Ami nagyon tetszett az esküvőben az az volt, hogy anya eléggé el volt foglalva, így mamával megdézsmálhattuk a sütis tálakat, mindeniket megkóstoltam, sőt, még buborékos vizet is ittam. Rendesen kirúgtam a hámból!
A másik jó dolog az volt, hogy mivel nagyon sokan voltunk, rengeteg bókot kaptam, hogy milyen szép vagyok. Majdnem annyit, mint Emőke. Kicsit rossz néven vettem ugyan, hogy csak Neki hozott mindenki virágot, egy óvatlan pillanatban el is kaptam néhány csokrot, és megiramodtam velük. De aztán észrevettek, és visszaparancsoltak... Bánatomban ettem még néhány sütit.
Nagyon szép délután volt, és jól szórakoztam, és alig várom már a másik esküvőt, ami a templomban lesz! De nem ígérem, hogy végig csendben leszek...
0 megjegyzés on "Esküvő"
Megjegyzés küldése