Zsombornak

Írtam már, hogy lesz majd egy testvérem. Kisfiú lesz, és Zsombornak fogják hívni.

Kicsit lassan nő anyának a hasában, de most már azt mondják nem kell sok idő és megszületik, mint ahogy Ágoston is Enikőnek a hasából.
Azért remélem az én testvérem kicsit nagyobbra nő, mert ahogy elnéztem a fotókat Ágostonról még sok mindent nem tudhat.

Úgyhogy arra gondoltam, néhány alapszabályt jó lenne már most lefektetni, hogy tudja Zsombi is mihez tartsa magát.

Elsősorban azt szeretném, ha a saját játékaival születne meg. Mostanában érzékenyen érint, ha a dolgaimhoz piszkálnak, nem szeretnék ebből konfliktust már az elején.
Annyit hajlandó vagyok engedni, hogy ha kedvem tartja, odaadhatok Neki néha egy-egy játékot, de akkor adja vissza amikor én kérem.

Aztán jó lenne, ha sok mindent nem akarna. Végülis én születtem elsőnek, nekem jogaim vannak. Például én mondom meg, mikor kivel játszik anya vagy apa, vagy mikor sétálok én mamáékkal, és mikor Ő.

Hallottam már, hogy a kisbabák sírnak. Szólnunk kell Zsombinak, hogy Ő csak akkor sírjon, amikor én nem alszom, mert nem szeretem, ha felébresztenek.

Reggelinél, ebédnél, vacsoránál mindig én kapok először enni! Erről nem nyitok vitát!

A fürdés rendjét megegyezhetjük, miután megszületett, de jobban szeretném, ha fürdésben is első lehetnék.

Tudjon már járni. Ez lényeges alapszabály. Jobban tudunk majd játszani ketten, ha Ő is két lábon jár.

A pandás párnámhoz nyúlni szigorúan tilos! Az csak és kizárólag az én tulajdonom, Zsombor semmilyen körülmények között nem veheti el, sőt a legjobb lenne, ha megtartaná tőle a fél méter távolságot!

Beszélnie nem muszáj. Majd én megtanítom. Beiratkozhat kedvezményesen az eszterantó nyelvtanfolyamra.

Úgy gondolom nem kérek túl sokat, testvérek közt ennyi igazán elfogadható.

Várunk, Zsombi!
Puszi