Térhódítás

Teljesen természetes dolog, mégis érdekes, hogyan foglalja el egy kisbaba lassan lassan a gondolatainkat, az életünket, az életterünket.
Amikor Eszter még a pocakomban volt, az utolsó hónapokban lázasan készültem az érkezésére, kisruhák, babakocsi, kiságy és társai körül forogtak a gondolataim. Aztán eljött a várva várt pillanat, amikor kimostam, kivasaltam a kisruhákat, beraktam őket az Eszter számára előkészített szekrénybe, összeraktuk a kiságyat, a konyhában is külön szekrényrész ürült a baba dolgainak.
Eleinte ennyi volt, a hálószoba árulkodott csak arról, hogy kisbaba érkezik hozzánk.

Aztán lassan lassan teret hódított a kis jövevény. A nappaliban is kezdtek megjelenni az árulkodó jelek, textilpelus, csörgő, zörgő.... A konyhában majdnem mindig épp mosásra vártak, vagy száradtak a fertőtlenített kellékek, cumi, cumisüveg, mellszívó.
Ma már oda jutottunk, hogy külön szobája van Eszternek, a nappaliban kb 3 négyzetméteren a habtapi, játszószőnyeg, játékok, a konyhában a kajakészítéshez szükséges eszközök. Az üzletekben szívesebben nézelődök a babacuccok közt, és egy régi autó csak azért áll a tömbház mögötti parkolóban, hogy legyen ahol a babakocsit tartanunk. Alig van alkalom, amikor válltáskát viszek magammal, nagyjából az Eszter cuccait tartalmazó nagytáska van nálam. :) Ahhoz, hogy két napra elutazzunk, szükségünk van egy teljes csomagtartónyi helyre, a fél házat felpakoljuk, hihetetlen mi mindent viszünk magunkkal.

És Eszter most még nem jár, a játékait még nem hordja szanaszét a lakásban, a mi dolgaink is még biztonságban vannak. Mi lesz itt fél év múlva... :)