Égszakadás, földindulás...

Na, jó, a helyzet nem épp ennyire drámai, de akkor is, hatalmas a felfordulás nálunk!

Néha nagyon nehezemre esik megérteni a szüleimet. Most éppen az a gondom, hogy eddig állandóan azt láttam tőlük, hogy igyekeznek rendet meg tisztaságot tartani a lakásban, és anya egyáltalán nem szokott örülni annak, ha ledobom a kenyérkatonákat a földre reggeli közben.

Erre fel most meg fenekestől felfordították a lakást! Sőt, még segítséget is hívtak, két bácsit meg tatát, hogy jöjjenek, csináljanak minél nagyobb port meg zajt, fúrjanak, faragjanak, verjék le a falakat. Ők felújításnak nevezik a dolgot, és szerintük nagyon szép lesz, amikor végeznek, de én azért ennél szkeptikusabb vagyok...

Nem szeretem a felújítást!
Egyrészt mert elfoglalták a szobámat, raktárt csináltak belőle.
Másrészt, mert durván korlátozva vagyok. Csakis a nappaliban szabad lennem, nem szabad sehova elmásznom. Állandóan csukva az ajtó, és csak az üvegen át láthatom miket művelnek odakint.
Azon ritka pillanatokban, amikor mégis kiszabadulok, gyorsan kezembe kapok valami szerszámot, és nekilátok segíteni, hogy hamarabb végezzenek! Ezzel elég nagy sikert szoktam aratni, és anya azt mondta, elmehetek a nyáron tatáékkal a "sántierre" dolgozni!