Nagy utazás

Végre, végre anya meg apa rávették magukat és elvittek olyan helyekre, amikről eddig csak meséltek.
Így jutottam el én is már majdnem másfél évesen Kolozsvárra meg Nagyváradra. Ideje volt, mondhatom!

Persze anyáék azt nem hangsúlyozták ki eléggé, hogy az, hogy messze van mit is jelent, hogy még sötétségben indulunk, és annyit ülünk az autóban, hogy az már az unalmasnál is unalmasabb. És hogy én végig abban a fránya ülésben kell nyugton legyek, ami szerintük szuper kényelmes, meg dönthető, meg ilyen meg olyan, csak éppen azt nem értik meg, hogy utálom, ha belekötnek!!

No, de végülis az az egy hét feledtette velem mindezen kínokat, és ami jó volt az ottani kocsikázásokban az az volt, hogy személyi énekkarom (vagyis Csenge meg Benedek) az utak során gondoskodott a szórakoztatásomról. A repertoárjuk kicsit szegényes volt - a Mókuska, mókuska címűn meg a Tavaszi szél vizet áraszt-on kívül más nemigen jutott eszükbe, de azért így is örök hálám!! Kár, hogy a visszafele úton nem jöhettek velünk...

Mi gyerekek, nagyon értékeltük szüleink igyekezetét, hogy minden napra terveztek jó programokat nekünk, például az állatkert-látogatást, az erdei sétát, vagy a gyermekvárost, ahol annyi a homok, hogy csak na!!

Minden esetre, hatalmas szocializációs élmény volt számomra ez a pár nap, mert találkoztam Márkkal, akibe azt hiszem kicsit bele is zúgtam - úgy osztogattam Neki a puszikat, hogy a végén már Ő szégyellte magát. Aztán a hazaúton a rokoni kapcsolatokat is ápoltuk, mert meglátogattuk Katát, akivel alaposan megvizsgáltuk a kicsi csirkéket.

S aztán Váradon meg... Állandóan gyerekek közt voltam. Mindig volt valaki, akivel játsszak, aki vigyen magával ide-oda. Majdnem minden szabadott nekem, alaposan meg is néztem magamnak a Zsófia ceruzáit meg füzeteit, hogy tudjam milyen lesz majd ha én is iskolás leszek.
Az egyik legjobb pillanata az ottlétemnek az volt, amikor - bár csak kívülállóként, de részt vehettem a "nagy fürdésnél", ahol én lehettem a külön bejáratú játékadogató! Nagy móka volt! Nagyon jól éreztem magam Váradon, mert a gyerekek nagytesók módjára viselkedtek velem mindhárman, biztos vagyok, hogy jó dolga lesz majd a kisbabának, aki nemsokára megszületik Enikő pocakjából.

Petíció!

Mélységesen fel vagyok háborodva!! Igazságtalannak és durvának tartom, min kell keresztülmennie egy ekkora gyereknek!

Ha majd valamikor elnök leszek, vagy nagyon fontos ember, - a mindenkinek legyen havonta egy születésnapja mellé - biztos, hogy törvénnyel szabályzom majd azt is, hogy a gyerekeknek fájdalommentesen nőjenek a fogaik!

Mivel azonban úgy veszem észre, kell még egy kis idő ahhoz, hogy fontos ember legyek, nem ülhetek tétlenül, míg mind az összes fogam kinő, már most akcióba lépek, és arra buzdítok minden velem egymagasságút, jöjjön, és csatlakozzon A FÁJDALOMMENTES FOGNÖVESZTÉSÉRT megmozduláshoz!

Ha eleged van a fájdalomból, a tempóból, amivel nőnek az őrlőfogaid, ha nem akarsz már a Dentinox és Nurofen (vagy egyéb fájdalomcsillapítók) függőségében élni, ha igazságtalannak tartod azt, hogy a felnőtt emberek űrkutatással, holdrasszállással, meg fölösleges és értelmetlen atomrészecskegyorsítással foglalkoznak, ahelyett, hogy ezt az égető problémát próbálnák megoldani, ha már nagyon hiányzik egy kiadós éjszakai alvás, gyere és írd alá a petíciót!!! Kényszerítsük a fontos embereket, a kutatókat, hogy tegyenek valamit fájdalmaink enyhítése érdekében!

Buzdítsd barátaidat, ismerőseidet is, hogy csatlakozzanak!

A szüleid is aláírhatják!

LE A FÁJDALOMMAL!!!! HAJRÁ!!!

Eszterantó továbbfejlesztve

Beindultak a nyelvórák! Elég sok jelentkező volt, leginkább családi körben voltak kíváncsiak az emberek. Valamilyen szinten végül is nekik kötelező volt a részvétel, mert én ugyan más nyelven meg nem szólalok!

Akadt azonban néhány apró gondunk. Néha a rendelkezésünkre álló szavakból sehogy sem tudtuk megérteni egymást, ezért rááldoztam pár éjszakámat és továbbfejlesztettem az eszterantót.

Itt vannak a további szavak, alapszabályok:

- bekerült a szótárunkba az "aja", ami igazán megtévesztő is lehet, mert használjuk ugyan akkor, amikor anyát akarjuk, de ez igazából egy gyűjtőszó, mindkét szülőnket jelenti (éppen melyik nincs velünk, azt hívjuk)
- látva a nagymamák csalódottságát, mostantól használjuk a "mama" szót is
- ha kutyaugatást szeretnénk utánozni, mondjuk azt, hogy "vu-vu"
- a kakas az "ka", és úgy csinál, hogy "kuuu"
- ha vizet szeretnénk inni, azt mondjuk "ta", és nyújtózkodunk a poharunk felé
- ha fáj a fogunk, és azt szeretnénk, hogy anya bekenje géllel, csak végezzünk az ujjunkkal súroló mozdulatokat a szánkban (ugyanezt tesszük akkor is, ha megkérdezik, hogy hogy kell fogat mosni)
- ha autót látunk, vagy apa azt mondja, hogy autóval megyünk valahová, mondjuk azt, hogy "brümm"
- ha a szüleink megengedik, hogy megnézzük Elmót a tévében, örömünkben mondogassuk, hogy "Mo, Mo"
- ezen kívül minden állatot hangos "ni, ni" felkiáltással illetünk, a plüssállatokat illik szorosan meg is ölelni!

Úgy gondolom, ezek a továbbfejlesztések lényegesen könnyebbé teszik az eszterantó nyelv használatát, mindenesetre még dolgozom további szavakon és kifejezési módokon!

Elment

A tegnap a dédimamám elment az angyalok közé, ezután onnan fog lenézni ránk!
Isten veled, Dédi!

Nyelvtanfolyam indul!!!

Sok évnyi kutatás eredményeképpen végre megszületett az az univerzális nyelv, amely egy csapásra megoldja a különböző országok közt fellelhető kommunikációs problémákat.

Nem kell többé több nyelvet megtanulj ahhoz, hogy érvényesülni tudj, elég, ha most akciósan beiratkozol a legújabb ESZTERANTÓ nyelvtanfolyamra!

Csak két alkalomba telik, és máris jelentkezhetsz nyelvvizsgára. Ennyire egyszerű!

A nyelv egyszerűsége abban rejlik - amint az elvégzett kutatások is bizonyítják -, hogy igazából mindenki ennek a nyelvnek a birtokában jön a világra, de aztán a káros környezeti hatások eredményeképpen elfelejti ezt. Nem kell tehát újat tanulni, elég felfrissíteni a memóriánkat, és máris könnyedén cseveghetünk bárkivel, a világ bármely tájáról!
A nyelv nagy előnye, hogy fonetikus, nincsenek bonyolult nyelvtani szabályok, nincs ragozás. Nagy hangsúlyt kapnak a nyelv használata mellett a nonverbális elemek, a mimika, a hanglejtés, és legfőképpen a mutogatás!

Egy kis ízelítő abból, mennyire könnyű is ez a nyelv:

- például ha beszélgetőpartnerünk figyelmét szeretnénk felhívni valami érdekes dologra, azt mondjuk Neki, hogy "neba", vagy "nebaba"!
- ha éhesek vagyunk, azt modnjuk: "ám, ám", és bőszen tátogtatunk mellé!
- ha azt kérdezik tőlünk, hogy csinál a boci, azt mondjuk, "mmmmmmú"!
- ha a párnánkat kérjük, vagy apát látjuk meg, azt mondjuk "pa"!
- ha sétálni mennénk, mondjuk azt, hogy "éééééta"!
- a nagyapák gyűjtőneve: "tataaaa"
- ha a vázában levő virágot szeretnénk megszagolni, mutassunk rá, és közben orrunkat felhúzva szuszogjunk erőteljesen - anya biztosan megérti mit szeretnénk
- ha kézbe kapjuk apa vagy anya mobiltelefonját, szorítsuk a fejünk meg a vállunk közé, és mondjuk "aló"!
- és végül, de nem utolsósorban ott van a sírás, mint remek eszköze annak, hogy a világ tudtára adjuk, mit szeretnénk, vagy mit nem szeretnénk!

Ha többet szeretnél megtudni erről a roppant izgalmas nyelvről, jelentkezz! A helyek száma korlátozott!

Oktató: Eszter

Égszakadás, földindulás...

Na, jó, a helyzet nem épp ennyire drámai, de akkor is, hatalmas a felfordulás nálunk!

Néha nagyon nehezemre esik megérteni a szüleimet. Most éppen az a gondom, hogy eddig állandóan azt láttam tőlük, hogy igyekeznek rendet meg tisztaságot tartani a lakásban, és anya egyáltalán nem szokott örülni annak, ha ledobom a kenyérkatonákat a földre reggeli közben.

Erre fel most meg fenekestől felfordították a lakást! Sőt, még segítséget is hívtak, két bácsit meg tatát, hogy jöjjenek, csináljanak minél nagyobb port meg zajt, fúrjanak, faragjanak, verjék le a falakat. Ők felújításnak nevezik a dolgot, és szerintük nagyon szép lesz, amikor végeznek, de én azért ennél szkeptikusabb vagyok...

Nem szeretem a felújítást!
Egyrészt mert elfoglalták a szobámat, raktárt csináltak belőle.
Másrészt, mert durván korlátozva vagyok. Csakis a nappaliban szabad lennem, nem szabad sehova elmásznom. Állandóan csukva az ajtó, és csak az üvegen át láthatom miket művelnek odakint.
Azon ritka pillanatokban, amikor mégis kiszabadulok, gyorsan kezembe kapok valami szerszámot, és nekilátok segíteni, hogy hamarabb végezzenek! Ezzel elég nagy sikert szoktam aratni, és anya azt mondta, elmehetek a nyáron tatáékkal a "sántierre" dolgozni!

Kétlábon

Tegnap egy nehéz kísérletbe vágtam bele: megpróbálok kétlábon közlekedni. Az egész Gergőnek köszönhető, aki mintegy mintapéldány járt itt nálunk pénteken, és megihletett, mert az Ő kísérlete már elég előrehaladott állapotban van. Megtetszett a dolog nekem is, hiszen egyrészt gyorsabban jutok el bárhová, másrészt meg teljesen más a látószögem.

Így például apa sem tűnik már olyan nagyon nagyon magasnak, a lámpa sincs olyan messze, és lassan el kell kezdenem leszedegetni a dolgokat a harmadik polcról is, ez pedig lényegesen könnyebb, ha a két lábamon állok.

A tegnap rengeteget gyakoroltam, és a nap végére az az ötletem támadt, benevezek a kétlábonjárás olimpiájára. Szerintem jó eséllyel indulok, mert nem csak a nappaliban járkáltam, hanem egészen a szobámig hátramentem, ami azért becsületes távolságnak tekinthető.

Az egyetlen gondom az, hogy ha lefekszem aludni, elfelejtem, hogy tudok menni, és amikor felébredek újra négykézláb indulok útnak. Még jó, hogy van aki szóljon, hogy álljak lábra.

Gondolom említenem sem kell, mennyire örül a család... Nem csak a mamák meg a taták, hanem főleg apa. Mert ha valahová mentünk mindig Ő vitt az ölében, és azért volt alkalom, amikor azzal fenyegetett, hogy nem kapok több ennivalót, mert nagyon nehéz vagyok...