Az éltető taps

Mindazok ellenére, hogy anyáék néha azt gondolják rólam, hogy rossz vagyok, elég sok dicséretet is kapok. Főleg a mamáimtól meg a tatáimtól - anya szerint néha fölöslegesen, de ezzel szerencsére a mamák - taták nem foglalkoznak.

Amikor úgy gondolják, hogy valamit jól csináltam, azt mondják nekem, hogy ügyes vagyok. Amikor pedig szerintük valamit nagyon jól csináltam, a dicséret mellé még tapsolnak is. Na ez a legjobb. Imádom amikor tapsolnak. Ezért elég sok mindenre hajlandó vagyok. Ma már ott tarunk, hogy még a monstrumot is elviselem, csak mert tudom, hogy utána anya is meg apa is megtapsol.

Persze van olyan is, amikor Ők nem gondolják úgy, hogy megérdemlem a tapsot. Erre az esetre tanultam meg én is tapsolni.
Ha a várva várt dicséret elmarad, mondom én magamnak, hogy idee (ami eszterantóul azt jelenti: ügyes vagy!) és boldogan tapsolok.

Mert mit ér az élet taps nélkül?!