Jó és rossz

Mostanában egyre gyakrabban hallom a szüleimtől azt, hogy rossz vagyok. Hogy eddig jó voltam, és nem tudják mi történhetett velem, hogy rossz lettem.

Valószínűleg az a gondjuk, hogy mostanában kinyíltak a csipáim. Nem vagyok már az a kis ártatlan, szende teremtés, aki voltam. Megváltoztam.

Mert rájöttem, hogy sokszor igencsak átvertek. Én szófogadó voltam, és amikor azt mondták, hogy Eszter, nem szabad, hagytam a dolgot, nem erőltettem. De minden jóról lemaradtam! Amikor a játszótéren a gyerekek mesélték, miket csinálnak, én csak tátottam a szám, hogy jéééé, ilyenek is vannak???
Aztán úgy döntöttem, kipróbálok néhány dolgot. És láss csodát: az élet így sokkal izgalmasabb! Kicsit sajnálom, hogy csak most jöttem rá, mit hogy kell, de most aztán nem tántorít vissza semmi figyelmeztetés.

Hogy is mondhatták azt, hogy a kanapéra, kis asztalra mászás veszélyes, hogy leeshetek?? Ááá, dehogy! Sőt, magasabb leszek!
Vagy hogy vannak dolgok, amik eltörhetnek? Na és? Legalább több lesz belőlük!
Mi az, hogy nem kutatunk a szemétben? Csak ki kell várni a megfelelő időt, amikor mással vannak épp elfoglalva, és máris enyém a terep!
Vagy, hogy apa kávéja nem finom?? Szemenszedett hazugság!

Be kellett lássam azonban azt, hogy ezeket az érdekességeket csak néha tehetem meg. Amikor nem látnak. Mert ki bírja hallgatni azt a sok nem szabad-ot, amit ilyenkor rám zúdítanak? Először csak halkan, meg csak a nevemet mondogatják, hogy Eszter!, meg Eszterke!!, vagy Eszterkém, szívem!!!, majd jön a Nem szabad!, és hihetetlen meddig tudják fokozni. Aztán jön, hogy eltávolítanak a helyszínről.

De én igyekszem visszatérni. Egy alkalmasabb időben.

Persze a "nagyok" is alkalmazkodnak az új helyzethez, gyanút fognak, ha túl sokáig csendben vagyok és keresni kezdenek. Olyankor az a taktikám, hogy szaladok, ahogy csak bírok, és igyekszem a legártatlanabb képet vágni a dologhoz. Eddig még mindig bejött.

És vállalom azt, hogy rossz vagyok, de legalább nem unatkozom! És miután megszületik Zsombi, még jobb lesz, mert anyáék el lesznek vele foglalva, én meg kedvemre tehetek - vehetek!