Tiszta apja!

Leginkább ezzel a felkiáltással illetik Eszterünket azok, akik legelőször látják.

Sokan elnézést is kértek már tőlem, amiért ezt mondják... :)

Az biztos, hogy Hankó-gyermek. Pár hete régi családi fotókat nézegettünk, és meglepődtünk mennyire hasonlít Emőkére. Pont olyan kis pufókos (by Csilla néni:)) pofija van. A szája az apai örökség, bár kellett kis idő, amíg ezt Szilamér is elismerte...

A szeme kék, mint az enyém, és azt hiszem itt ki is merítettük a kettőnk közti fizikai hasonlóságokat. Egy kezemen megszámolhatnám hányan hasonlították Esztert hozzám.

Ami Fula-vonás a lányomban az az étvágya, anyai nagyanyjához hasonlóan kis mohó, meg a tokája is onnan eredeztethető.

A barna bőrét nem tudom, honnan örökölte, de biztos, hogy nem tőlem... :)

Anyósom szerint pont úgy sír, mint Szabi, a nagybátyja, amikor kicsi volt.

A kis lusta természete újra az apjáé, úgy ahogy az is, hogy nem szereti a felhajtásokat, a sok embert maga körül, elég jól elvan magában is, minden érdekli és tud - meg szeret is - a hasán aludni. Imád "beszélni", és ébren töltött idejének nagy részében ezt is teszi. Egyelőre ennyi hasonlóságot fedeztem fel kettejük közt, de biztos vagyok benne, hogy ahogy Eszter nő ezeknek száma is csak nőni fog.
Mert Ő valóban "apja lánya".

Íme, Ők ketten:

Térhódítás

Teljesen természetes dolog, mégis érdekes, hogyan foglalja el egy kisbaba lassan lassan a gondolatainkat, az életünket, az életterünket.
Amikor Eszter még a pocakomban volt, az utolsó hónapokban lázasan készültem az érkezésére, kisruhák, babakocsi, kiságy és társai körül forogtak a gondolataim. Aztán eljött a várva várt pillanat, amikor kimostam, kivasaltam a kisruhákat, beraktam őket az Eszter számára előkészített szekrénybe, összeraktuk a kiságyat, a konyhában is külön szekrényrész ürült a baba dolgainak.
Eleinte ennyi volt, a hálószoba árulkodott csak arról, hogy kisbaba érkezik hozzánk.

Aztán lassan lassan teret hódított a kis jövevény. A nappaliban is kezdtek megjelenni az árulkodó jelek, textilpelus, csörgő, zörgő.... A konyhában majdnem mindig épp mosásra vártak, vagy száradtak a fertőtlenített kellékek, cumi, cumisüveg, mellszívó.
Ma már oda jutottunk, hogy külön szobája van Eszternek, a nappaliban kb 3 négyzetméteren a habtapi, játszószőnyeg, játékok, a konyhában a kajakészítéshez szükséges eszközök. Az üzletekben szívesebben nézelődök a babacuccok közt, és egy régi autó csak azért áll a tömbház mögötti parkolóban, hogy legyen ahol a babakocsit tartanunk. Alig van alkalom, amikor válltáskát viszek magammal, nagyjából az Eszter cuccait tartalmazó nagytáska van nálam. :) Ahhoz, hogy két napra elutazzunk, szükségünk van egy teljes csomagtartónyi helyre, a fél házat felpakoljuk, hihetetlen mi mindent viszünk magunkkal.

És Eszter most még nem jár, a játékait még nem hordja szanaszét a lakásban, a mi dolgaink is még biztonságban vannak. Mi lesz itt fél év múlva... :)

Főzelék

Érdekes dolgot hallottam, éspedig azt, hogy ha a kisbaba napi tejfogyasztása eléri az 1 litert, onnantól nem lakik már jól tejjel, tehát kezdeni kell a hozzátáplálást.
Azt, hogy Eszter mennyit szopizik egy nap, nem tudom, mert sosem mértem, viszont az éjszakai keléseiből ítélve megérett a szilárd táplálékra.
Így tehát elkezdtük már jó egy hónapja a kóstolgatást, először csak leveket - alma, murok, meggy, majd a gyümölcspépeket - reszelt alma, barackpüré, meggypüré.

A várva várt éjszakai alvást azonban egyik étel sem hozta meg. Egészen tegnapelőttig, amikor murok-krumpli főzeléket kapott. Jó ideje akkor aludtunk először egyben 4 órát. Felüdülés...

Ha jobban belegondolok, logikus, hiszen a gyümölcs nem sok kalóriát tartalmaz, sőt még csak meghozza az étvágyat.
A mai menü alma+krumplipép nálunk, jó nagy adag, majdnem 200 gramm. És azt hiszem, ha még adnék, megenné az én kis haspókom. Hihetetlen milyen jó az étvágya. Utána persze még szopizik egy adagot, bár az gondolom már csak szomjoltás céljából.

Mondjuk nő is, mint a gomba. :)

Átverés

"Aki másnak vermet ás, maga esik bele" - mondja a közmondás, de sosem gondoltam volna, hogy ezt Eszter is ismeri, sőt, fel is használja ellenem...

Na jó, nem akartam én semmi rosszat Neki, csupán egy kis jót magamnak, vagyis aludni 3 óránál többet.
Úgy történt, hogy legutóbbi vásárlóban jártunkkor RIZSPELYHET vettünk, amivel este terveztük megetetni egyszem lányunkat. Eltelt pár nap, amíg szemezgettünk a rizspelyhes dobozzal, ugyanis azt írja rajta, hogy tejporral kell kikavarni, ami ugy-e nálunk nem játszik, kis anyatejet fejni meg nagggggyon lusta voltam...

Aztán az este úgy döntöttem, kipróbáljuk. Kb. 4O ml. vízbe adagoltam a rizspelyhet, ami úgy felszívta a vizet, hogy a végeredmény kb. 7O ml fehér massza lett. Nem volt túl étvágygerjesztő, meg íze sem volt sok, de megkóstoltattam Eszterrel. Ette, ette, ette, amíg el nem fogyott.

Utána még szopizott egy sort, és egy hang nélkül elaludt.

Persze ezen felbuzdulva nekifogtam filmet nézni, jó későig.

De tervem visszaütött, Eszter bebizonyította, hogy nem lehet vele csak úgy packázni, beetetni, átverni... Azt mondhatta magában: "Nem tetszett, anya, hogy 3 óránként keltünk éjszaka, ki akartál cselezni velem??", és megsértődve a tegnap éjszaka 2 óránként keltünk :). Így jártam...

Mei tai

Eszter születése előtt nagyon sokat dokumentálódtam az internetről gyermeknevelés, gondozás, szükséges kellékek témakörében, a mei tai-jal viszont már Eszter születése után találkoztam először. Fogalmam sem volt, hogy mi az, de hát a google a barátom, így hamar kiderítettem, hogy a kisbabák, gyermekek hordozását szolgálja.

Hordozókendőt láttam már, viszont valahogy mindig idegenkedtem tőle, nagyon bonyolultnak tűnt a használata, így amikor rátaláltam a mei tai-ra, rögtön tudtam, hogy Eszter nem nőhet fel anélkül :).

Kicsit rögös volt az út, amíg be is szereztünk egyet, mert Romániában akkor csak egyfajtát lehetett kapni, az viszont nem nyerte el tetszésünket (amire megvettük, persze már lehet itt is kapni), no de sebaj, annál jobban örültünk neki amikor meglett.

Azért szeretem nagyon, mert könnyű benne a baba. Eszter 8 kilóját alig érzem. Mobilis vagyok vele, bárhová bemehetek, mozoghatok, mert pont olyan szorosan van hozzám kötve, hogy sosincs az az érzésem, hogy kiesik belőle.
Annyira jól tartja a babát, hogy Eszter már többször el is aludt benne, Neki is nagyon jó, mert közel van hozzám, oda tud bújni, biztosan nem fázik, viszont érdekes módon melegben sem izzadt bele soha.
Többféleképpen lehet magamra kötni, mi egyelőre a hason hordozást gyakoroljuk, azt olvastam, hogy jót tesz a gyerek csípőjének is az a terpesz, amiben a lábait tartja, és ez a pozíció nem terheli a gerincét.
Majd ha nehezebb lesz, a hátunkra is köthetjük, akkor Ő is jobban ki fog látni.
Nyűgös babák megnyugtatását is szolgálja, mert szorosan bújik az anyukához, lehet kisebb házimunkákat végezni, úgy, hogy rajtunk a baba.

Nagyon jó befektetésnek tartom, és csak ajánlani tudom mindenkinek (mielőtt bármit gondolnátok, nem vagyok én forgalmazó...:)), azt sajnálom, hogy nem hamarabb akadtunk rá.

Hétvége

Mozgalmas és az egész család számára élménydús hétvégén vagyunk túl. Nagyon hosszú beszámolót tudnék írni róla, de hagyom, hadd beszéljenek helyettem a képek:

Eszter megkapta élete első fürdőruháját, amiben majd feszíthet a tengerparton :)

Először falta be a lábát

Szerteszen a fűben alvás közben rászállt egy pillangó

Séta Szovátán


Tó-néző

Sosem lehet túl korán kezdeni...:)

Ismerkedés Majával

Nagy vonalakban ez történt velünk a hétvégén, nagyon jól éreztük magunkat.

Ez a kicsi malacka...

"Ez a kicsi malacka, most még csak egy falatka.
De jövőre, esztendőre, két mázsa is lesz belőle."
(Ez Eszter kedvenc mondókája)

Hihetetlen, de kicsi lányunk már fél éves!! Én pedig nem tudom megmondani mivel is töltöttük el az elmúlt hat hónapot. Tény, hogy rengeteget jöttünk - mentünk, voltak könnyebb meg nehezebb napjaink, kinőttünk egy zsák ruhát, készítettünk legalább 20 giga fényképet, több órányi videót, Eszter hízott több mint 4 kilót, nőtt 20 centit, és nagyon aranyos baba lett.
Klisé, de igaz, annyira gyorsan telik az idő, hogy észre sem vesszük. És amennyire várom már, hogy elinduljon, megszólaljon, "nagylány" legyen, pont annyira sajnálom, hogy már kinőtt a bébi korból, már nem is olyan magatehetetlen pici baba, már nem szeret a hasunkon aludni mint pár hetesen.

Most azon gondolkodom, hogyan tudnék még több mindent megőrizni ebből a korból, mert bár biztos vagyok abban, hogy - talán a serdülőkort kivéve :) - minden életkorban a legnagyobb öröm lesz, hogy van Ő nekünk, de ez mégis olyan különleges időszak, most még minden nap tanul valami újat, olyan ártatlan, olyan tiszta, annyira szeretni való.

És íme egy kép a hat hónaposunkról: