Erika

Apa szerint melléfogtak azzal, hogy Eszternek kereszteltek. A leginkább rám illő név az ERIKA lett volna, a HISZTERIKA.

Kis családom elég rossznéven veszi tőlem az utóbbi időben önállósodási törekvéseimet, vagyis azt, hogy nyíltan, köntörfalazás nélkül fejezem ki mit és mit nem szeretnék! Így hát hisztisnek tartanak. Pedig azt hittem, örülni fognak, hogy erős személyiséggel rendelkezem, öntudatos vagyok, és nem hagyom magam befolyásolni.

Nem könnyű az élet egy tizenegy hónaposnak, az a helyzet. Így is rengeteg energiámba kerül, hogy a sok nem, nem szabad, Eszter, ahhoz ne nyúlj között kicsit is érvényesüljek. De szerencsére elég szelektív hallással rendelkezem, így eljutottam pár tiltott helyre, és megnéztem már hogy mi van néhány vezeték végén... Ehhez azonban nagyon résen kell lennem, mikor szabad a pálya, mert anyáék is elég rendesen rajtam tartják a szemüket.

A baj akkor kezdődik, ha a szüleim - kihasználva a túlerőt - eltávolítanak a tett színhelyéről. Nos, csoda akkor, ha hangosan is kifejezem nemtetszésemet?! Amikor pont egy fontos felfedezés kellős közepén voltam!

Hiszen pont apa szokta mondani nekem, hogy "Eszterem, a szépséged megvan, most már reméljük, hogy okos is leszel!" De hát hogy legyek okos, ha nem hagynak? Mert nem elég hogy tudom, hol a lámpa, vagy tudok pá-pá-t inteni, vagy puszit adni, a tapasztalatból szerzett tudás is nagyon fontos. De hát így nem lesz könnyű... Sem nekem, sem nekik!