Ott van mindjárt a legnagyobb közülük a tévé!! Az a hatalmas doboz teljesen elvarázsol. Gondolom azért, mert nagyon sokan vannak benne. Mondjuk én még nem ismerem Őket, de nem baj! És mivel imádom a társaságot, a tévé mellett sosem unatkozom..., vagyis nem unatkoznék, ha a szüleim nem korlátoznának eme újonnan felfedezett játékomban. De megteszik, éspedig úgy, hogy egy varázspálcával, - amit Ők távirányítónak neveznek - egyszerűen eltüntetik szegény embereket a tévéből! Nem számít, hogy gyerekek, állatok vagy idősek vannak éppen benne, csak simán megnyomják a piros gombot és kész! Máris eltűntek. Aztán egy idő múlva veszik a bátorságot és visszajönnek, de már egyre kevesebbszer, és attól félek, egy idő után el fogják kerülni a házunkat, ha így bánunk Velük!
Másik kedvencem - ami ugyancsak emberekhez kötődik - a telefon. Hogy micsoda egy csodálatos találmány ez!!! Fel nem foghatom! Kórházban töltött napjaim alatt volt elég időm rá, hogy felfedezzem igazán mit is rejt az a kis szerkezet. Eddig csak fogaim élesítésére használtam, de aztán mivel a "karantén" miatt senki sem jöhetett hozzánk a kórházba, hát a telefon által tudtunk kapcsolatba lépni mamáékkal meg apával. Még most sem értem pontosan hogy, de valahogy mindenki benne van. Ott nem látjuk, mint a tévében, de halljuk. Apát meg mamát, tatát, Emőkét, és mindenkit, aki akarja. Anya sokszor odatartotta nekem is a telefont, hogy "mondjál valamit, kicsi", de én annyira el voltam foglalva annak tanulmányozásában, hogy hogy is fért abba a kis dobozba bele apa, hogy néhány "Höööö"-n kívül mást nem tudtam mondani.
Ugyanígy jártam a múltkor, amikor Szabi meg belemászott a számítógép képernyőjébe. És úgy beszélgetett apával. Elég kicsi volt a hely, de nem vettem észre, hogy Szabi kényelmetlenül érezte volna magát... Aztán amikor meg élőben láttam, ugyanakkora volt, mint szokott. És én meg elfelejtettem megkérdezni Tőle, hogy hogy is van ez. De azóta hódolója vagyok ennek a masinának is!
A számítógépnek egy másik tartozéka is a kedvencem, éspedig a gombos. Anya és apa is elég sokat szokták ütögetni, és néha nekem is megengedik. Így szoktunk Mátéval egymásnak kódolt üzeneteket küldeni. Hát nem modern dolog ez ?!
Szóval ezek az új kedvenceim! Persze anyáéknál nem aratok nagy sikert, azt mondják ezek a dolgok nem játékok, de hát Ők még a cipők iránti vonzalmamat sem dolgozták fel, sőőőőt, anya megfenyegetett, hogy ha nem játszom a saját játékaimmal, szülinapomra magának vesz csizmát, aztán nyalogathatom a talpát!!!
0 megjegyzés on "A kedvenc játékaim"
Megjegyzés küldése