A szerek hatása

Ma volt az első szermentes napom, mától tiszta vagyok. Amióta a kórházban voltunk, minden nap kaptam valami -cilint, vagy -micint, antibiotikumot, ilyen-olyan csillapítókat, egy részüket a pillangóba, más részüket meg anya adta a fecskendővel a számba.

De mától vége, most már csak a napi adag C vitaminom van. Kicsit hiányoznak... Olyan finom édesek voltak!

Mindenesetre hatott a sok gyógyszer, hihetetlenül eleven lettem tőlük. Leginkább a mozgásfejlődésem terén vannak fejlemények.

Előszöris megtanultam felállni, ezért minden ami fejmagasságomba esik, remek kapaszkodó. Annyira jó, hogy most már olyan cuccokat is elérek, amiket eddig nem, például fel tudok kapaszkodni a tévé elé, és közelről csodálhatom a sok bácsit meg nénit, akik benne laknak. Vagy elérem a telefont vagy a távirányítót, amit a kanapéra tettek, hogy "biztonságban" legyen tőlem.

Ezenkívül át tudok mászni dolgokon. Anyáék akadálypályát csináltak a nappaliból, dobozokat meg nagy párnákat tettek le a földre, hogy azon gyakoroljak. Biztosan valami tornásznak akarnak nevelni - ha már Ők nem lehettek azok...

Aztán tudok már járni! Na jó, nem egyedül, de ha valaki fogja a kezem elég tűrhető sebességgel haladok. Szerencsére a folyosónk elég hosszú, így van bőven helyünk gyakorolni. Igaz, hogy mászással most már fénysebességgel haladok, de azért a járás az csak járás, így már teljesen emberformám van!


És végül, de nem utolsósorban a sok gyógyszer hatása, vagy sem, de kinőtt az ötödik fogam! De nagyon kínoz a többi is, az az igazság, hogy elég sokat panaszkodom. Főleg éjszaka. A csend, meg a sötétség még jobban elkeserít, és néha úgy érzem, sosem nő már ki az összes... De szerencsére rájöttem, mikor nem fáj: az anya ölében vagy a nagyágyban! Ezért minden éjjel oda követelem magam! Ha nem akar több gyógyszert adni...