A BEZZEG gyermekek

"Ébresztő, fiam! Bezzeg Zsuzsa már rég felkelt, sőt még a levest is megfőzte!" - ébresztett nem is egyszer nagymamám annak idején, amikor elég sok nyarat töltöttem Nála. Szüleimtől is hallottam többször, hogy "bezzeg ez" meg "bezzeg az" jobb jegyet kapott, vagy jobban teljesített.

Emlékszem mennyire ideges lettem ezekre a kijelentésekre, főleg akkor, amikor én próbálkoztam ugyanezt visszafordítani, mondván "Bezzeg XY-t elengedték a buliba", de ez anyukámat egyáltalán nem hatotta meg.

Most, bár Eszter még csak 6 hónapos, néha azon kapom magam, hogy - bár viccesen - de azt mondom Neki, hogy "Nézd, kicsim, bezzeg Z már ezt is tudja, már átfordul, stb." Be kell vallanom, hogy ilyenkor nem vagyok büszke magamra. Mert azt szeretném, ha Eszter a saját ütemében fejlődhetne, nem akarom siettetni, nem akarok teljesítménykényszeres gyermeket nevelni Belőle. Fel is háborodtam a minap amikor azt olvastam, hogy Marosvásárhelyen az egyik líceumba már első osztályba is felvételi van. Amikor meg a tételeket is megnéztem, meg is ijedtem rendesen, hogy mit várnak el egy még óvodás kisgyermektől.

Nem célom most a társadalmunkat elemezni, csupán feltevődött bennem a kérdés, hogy mivé neveljük a lányunkat? Hogyan tudjunk Neki olyan értékeket átadni, amik arra buzdítják, hogy a lehető legjobbat kihozza magából, mindezt úgy, hogy nem erőltetjük, nem siettetjük, rábízzuk hogy mit szeretne, mit nem, és - amint a bejegyzés címében szerepel - nem mondjuk azt Neki, hogy bezzeg mások...