Mindennapjaink, utazásaink

Nincs kettő egyforma belőle. Főleg most, hogy itt a nyár, állandó mozgásban vagyunk. Néha már azon is gondolkozom, nem-e hurcolászom túl sokat magam után Esztert. Bár semmi jelét nem mutatja annak, hogy zavarná a változatosság, az ide-oda járkálás.

Reggelente sokszor megyünk át anyósomékhoz reggelizni - teljesen önző okokból: utálok egyedül enni. Ennek Ők nagyon örülnek, legalább akkor is Eszterezhetnek :).

Aztán nagyon sok időt töltünk Emőkénél és Lacinál, akiknek most lett kész a házuk. Eszter imád a nagy ágyon aludni, és - szerintem a jó hűvös levegőnek köszönhetően - nagyokat szokott ott horpasztani. Azalatt mi meg főzőcskézünk meg sütögetünk (ezt főleg Emőke - nyammm nyammm darázsfészek:)), üldögélünk az udvaron és nagy terveget szövögetünk.

Következő kedvenc helyünk Bálványos. Anyósoméknak van ott hétvégi házuk. Szuperfriss hegyi levegő, erdő meg minden ami kell... Tavaly nyáron, míg Eszter még a pocakomban volt nagyon sok időt töltöttünk ott Szilamérrel, mert elég nehezen bírtam a városi nagy meleget.

Azt hiszem Eszter két hónapos volt, amikor beavattuk, azaz felvittük Bálványosra. Íme:


Akkor annyira nem élvezte a dolgot, vagy csak jelezni akarta az erdei állatoknak, hogy a nyár folyamán még sok időt fog ott tölteni, ezért óvakodjanak, mert amikor éppen nem aludt, elég erősen sírt... A medve úgy tűnik nem ijedt meg Tőle, vagy csak kíváncsi arra, ki is a jövevény, mert újabban egész a kapuig elmerészkedik :).

Azóta már többször is voltunk Bálványoson, jövő héten meg terveink szerint felköltözünk pár hétre, remélve, hogy gyönyörű időt kapunk el. Illusztráció következik:

Séta és napozás Bálványoson

Esztert ezen kívül több esetben vittük magunkkal már Brassóba, ahová általában vásárolni mentünk. Rendesen meglepett a kicsike, amikor a nagy bevásárlóközpontban úgy visongott meg nyúlkált a termékek után, mint egy lány :)).

Voltunk még Nagybaconban, a bodvaji vashámort megnézni. Nagyot sétáltunk az erdőben, Esztert a mei tai-ban a hasamon vittem (ez egy szuper dolog, majd írok róla is egy bejegyzést), aludt benne, nagyon jó volt.

Kirándulás a bodvaji vashámorhoz

Eddigi leghosszabb utunk a Gyilkos - tó és a Békási - szoros fele vezetett. Hát, mit mondhatnék, mi az út végére nyűgösebbek voltunk, mint Eszter. Elég keveset aludt egész úton, meleg volt az autóban, a légkondit nem igazán mertük engedni, nehogy megfázzon..., csak alkalmanként kellett kivenni az üléséből, olyankor kapott egy kis szopit, és minden rendben volt.

Szóval egy nagyon ügyes és türelmes kicsi lányunk van Nekünk. :) Meg szép is, nagyon meg vagyunk elégedve Szialmérrel ;)