Leginkább a kezét szokta gyömöszölni, de ahogy valami érdekesebbet talál, rögtön megfogja és viszi a szájához. Nem mindig sikerül a megragadott tárgyat befalni, sokszor megtörténik, hogy ilyenkor is csak a kis öklét tudja rágni. Nagyon szereti a kezeket, az ujjakat (keresztanyja félelmét is fejezte ki, hogy vajon felnőttkorában is befalja majd a felé nyújtott kezet??? :))
Szóval ez a legkedvesebb szórakozása mostanság: mindent megenni (bár gondolom szegényke nem mindig szórakozásból teszi, hanem az ínye fáj).
Aztán van a játszószőnyeg. Az úgy történt, hogy mint sok minden másról eme tárgy létezéséről is a FÓRUM-on értesültem (ezúton is, köszi, lányok!!). Gyorsan utánanéztem, hol is lehet ilyesmit beszerezni, aztán végül egy licitálós oldalról gyorsan vettem Eszternek egyet, mert hát hogy is nőjön fel a gyermek játszószőnyeg nélkül???? Meg aztán kicsit nehezen nyúlt a dolgok után, gondoltam, ezzel majd stimulálom kicsit. Az egyik legjobb befektetésünk volt!!
Több játék lóg le róla, amit jól lehet ütögetni, ezek közül is van egy kedvenc, az országunk zászlajának színeiben pompázó három darabból álló zörgő micsoda (remélem ez egyelőre még nem Eszter politikai irányultságát jelzi).Íme ez az:
És a bizonyíték, hogy mennyire szereti cibálni:
Aztán persze ott van Titusz, akit ismerkedésük percétől a szívébe zárt Eszter. Őt az egyik bevásálóközpontban kaptuk, mert egy nagy csomag pelust vettünk. Igazából ő egy hernyó vagy százlábú (de csal 8 lába van), egyáltalán nem babaszínekkel, viszont fel lehet húzni, és az ezekhez a játékokhoz méltó farcs hangzással felismerhetetlen dallamot muzsikál. De a lényeg, hogy kicsi manónk imádja:
Utazópajtásunk Mortimer (ő egy plüss rénszarvas), akit kedves barátainktól, a Csabay családtól kaptunk. Ő mindenhová elkísér bennünket, mert van egy szuper funkciója, fel lehet fogatni a babaülés karjára, úgyhogy lelóg és jól lehet püfölni. Mortimer legkedvesebb testrésze a lába, mind a négy, hiszen kettő zörög, kettő meg csörög. A fülét is érdemes megemlíteni, az jó rágnivaló.
Ezek a kedvenc játékai egyszem lányunknak.
Vannak még, amikkel szívesen eljátszana, csakhát mi nem hagyjuk Ilyenek az apa órája, ami ezüstös, és nagyon vonzó (jelen pillanatban is azzal próbálja Szilamér fordulásra ösztökélni Esztert) és a fekete izé, azaz a fényképezőgép. Ez utóbbit nem is csodálom, hiszen állandóan kecegtetünk vele szegény gyermek orra előtt.
Ja, majdnem kifelejtsem... Felelős szülőként igyekszünk Eszterrel megszerettetni az olvasást is. Két hónapos lehetett, amikor megvettük Neki az első könyvét, a "Boci, boci tarka" címűt. Nekünk is meglepetés volt, mennyire szerette Eszter. Valóban szép rajzok vannak benne, és néhány mondóka, amit babánk imád hallgatni. Ebből a könyvből a kedvence a "Cini, cini muzsika", biztosan ismeritek.
0 megjegyzés on "Játék"
Megjegyzés küldése