Imádom a cipőket!
Ez szerintem teljesen természetes, egy lánytól mi mást várna el az ember?!
Eleinte kicsit zavarban voltam, hogy miért nem a csörgőkért, a plüssökért vagy a babákért bolondulok, de aztán egy este anya elolvasta nekem azt a mesét, amelyikben a herceg a CIPŐ által találta meg Hamupipőkét - ekkor megnyugodtam, hiszen itt is milyen fontos szerepe volt a cipőnek!
Egyelőre sajna nincs sok lábbelim (vagy 6-7 pár), de anya szerint ez elég is, tekintve, hogy még nem járok. Mindenesetre gyűjtöm a tapasztalatokat mindenféle cipőről .
Az anya meg apa cipőit lassan teljesen ismerem, úgyhogy nagyon örülök, ha jön hozzánk valaki, például Emőke vagy Piroska mamám, mert nekik mindig olyan szép cipőjük van.
Valamikor elkezdtem megszámolni, hogy mennyiféle van belőle, de még nem jutottam a végére, egyelőre tudom, hogy vannak félcipők, bakancsok, magassarkúk, csizmák, házicipők, papucsok, sportcipők, balettcipők, és mindenikből többféle változat, többféle szín és méret, van lányoknak-való és fiúknak-való...., szóóóóóval nem lesz semmi eligazodni közöttük!
Majdnem tíz hónaposként azt hiszem, megtaláltam célomat, életem értelmét: én LAKÁSMINŐSÉGELLENŐRZŐ leszek!
Nem egyszerű feladat, biztosan találhattam volna könnyebbet is, például amiről minden gyerek álmodik, hogy orvos legyek, vagy pilóta, vagy elárusítónő, vagy saját cégem legyen, de én már leköteleztem magam ennek a kevésbé sem hálás feladatnak, hogy megtalálom a lakásunk gyenge pontjait.
Munkaköröm a következő feladatokat foglalja magába:Tisztaság:
- behatolni minden rejtett zugba, megtalálni minden porszemet, szöszt, cérna-, és hajszálat, kenyérmorzsát! Ezen talált tárgyakat tapintással és ízleléssel ellenőrizni.- a bentlakók és az idegenek cipőjének alapos vizsgálata
- résen lenni, ha anya a szemeteszsákot kint hagyja, azonnal lecsapni rá, és átvizsgálni
- szekrények és fiókok tartalmának feltérképezése
- asztalok, fotelek, székek alá, függönyök mögé behatolni és megtalálni az esetlegesen ott rejtőzködő porcicákat- a fürdőszobában a vécécsésze és a szemetes tüzetes vizsgálata! Bacilusok kategorizálása természetesen ízlelésvizsgálat által.
Biztonság:
- vezetékek minél erőteljesebb ráncigálása, lássuk meddig bírják alapon
- függönyökkel, asztalterítőkkel ugyanez
- tévéasztalka üvegajtajának ellenőrzése, csapkodásmérővel- dugaszok, hosszabbítók vizsgálata, lehetőleg a "mennyi nyálat bír el" módszerrel
- akárhonnan akármi lóg ki, gyorsan megfogni, meghúzni
Amint látható, nagyon széles területen tevékenykedem, ezért is jutok ritkábban számítógépközelbe. És persze nem egyszerű, hiszen nem mindenki (értsd anya meg apa) ért egyet az alkalmazott módszerrel, és minden lehető alkalmat megragadnak, hogy munkám végzésében megakadályozzanak.
Például csak úgy, figyelmeztetés nélkül megragadnak, felkapnak a levegőbe, és a helyszínről elszállítanak.Vagy anya mostanában nagyon gyakran beveti a monstrumot - ami ezek szerint nem csak az én kínzásomat szolgálja... Bezzeg neki szabad összeszedni a port, a szöszt, a hajszálakat!!
És ott van a barátnője, aki a "felmosó" állnéven tevékenykedik. Neki is szabad mindenhová bebújni, és összeszedni, amit a haverja otthagyott... Ejjj, ejjj!
És még mindig vannak itthon zárt ajtók, felfedezetlen területek, és ott van még a két mamám lakása, meg az Emőkééké, meg még ki tudja hová megyünk, és nekem mindenütt ellenőriznem kell, hiszen ez a hivatásom!
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt két testvér, Cékla és Paradicsom.
Valamikor régen kisegerek voltak, de az AnyaBoszorka elvarázsolta Őket, házipapuccsá, és arra kényszerítette minden áldott télen, hogy Őt szolgálják, és melegítsék a lábát, addig, amíg egy királylány ki nem szabadítja a szolgálat alól.
Telt az idő, múlt az idő, és a két testvér már azt hitte örökre a boszorka fogságában maradnak.
Aztán egy borús, hideg októberi napon jött a boszorka, és a bal lábára húzta Céklát, a jobbra meg Paradicsomot, és dolgoztatta Őket egész álló nap! A munkába belefáradva alig vették észre, hogy csodák csodájára, ott mászkál körülöttük egy királykisasszony!
A házipapuccsá változtatott kisegerek reménykedve néztek Rá, és Ő is tudta rögtön, hogy ezt nem tűrheti, ki kell szabadítania a két testvért, fel kell oldania a varázslatot, hiszen mit ér egy királykisasszony Cékla meg Paradicsom, a két udvari kisegér nélkül?
Ezért akármennyire is irtózott a két kis szutykos papucstól, odamászott hozzájuk, és jól megrágta Őket!
És láss csodát, Cékla is, Paradicsom is megrázta magát, és mocskos, kopott házipapucsból aranyos kisegerekké váltak. Örömükben ugrándoztak, körbetáncolták a királykisasszonyt, és örökre megengedték Neki, hogy bármikor megrághatja és megnyalhatja Őket, amit a kis királykisasszony ki is használ, egész nap vagy Cékla vagy Paradicsom orrát nyalogatja.
Aki nem hiszi, járjon utána!
Tegnap délután kicsit untuk magunkat apával, így hát elhatároztuk, hogy csinálunk valami hasznosat. Az eredmény egy töklámpás, a neve Jack. Íme:
Ma reggel, alig ment ki apa az ajtón máris küldött anyának egy üzenetet, hogy elmondja: HAVAZIK!
Anya felkapott az ölébe, és rohantunk az ablakhoz, Ő meg ujjongva mutatta nekem: "Nézd, baba, hull a hó!!"
Meresztettem rendesen a szemem, de én semmit sem láttam, ami annyira érdekes lett volna. Csupa sötét volt, és vizes minden, valami apróságok igaz, hogy szállingóztak a levegőben, de én azoktól egyáltalán nem lelkesültem be.
Anya, látva az arckifejezésemet, elkezdte magyarázni nekem, hogy mi is az a hó. Hogy az égből hull, és minden gyönyörű fehér lesz tőle.
És igaz, hogy a hóval együtt hideg is lesz, és több ruhát kell majd magukra vegyünk - ami nagyon unalmas dolog -, de a gyerekek annyira szeretik, mert lehet benne hemperegni, szánkózni meg hógolyózni, hóangyalkákat csinálni.
Anya gyorsan meg is tanította nekem a Micimackó éneket, a refrént már tudom is:
"Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik!
Hull a hó, és hózik, -zik, - zik..."
... a családom többi tagjai: Emőke meg Laci, a keresztszüleim. Jövőre lesz a lakodalmuk - egész rendes dolognak tartom részükről, hogy megvárták hogy megszülessek, biztosan nagyon jó buli lesz, és örülök, hogy nem maradtam le róla.
Aztán van Peti, aki anya testvére, Ő is keresztapám, mert hogy nézne már ki, hogy csak egy darab legyen belőle?És Szabi, aki apa testvére, de Ő nem keresztapám. Mert apáék úgy tervezik, hogy majd valamelyik testvéremet fogja keresztelni.Pedig milyen menő lennék, ha három keresztapám lenne....
Róluk is elmondható, hogy odáig vannak értem.
Emőke az egyetlen keresztanyám. Ehhez méltóan az Ő tiszte az, hogy a legeslegjobban elkényeztessen engem. Elmondhatom, hogy elég jól teljesít! Mazsolának becézett míg picike voltam, és nagyon sokat jön hozzánk, hogy játsszon velem. Nagyon büszke, hogy én vagyok a keresztlánya, és amikor Ő visz sétálni engem, kihúzza magát, és úgy tolja a babakocsit, hogy mindenki észrevegye.
Laci keresztapám az udvari fotós. Nagyon előnyös képeket szokott készíteni rólam. Szerencsés vagyok, hogy van jó fotós a családban, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy egy lányról milyen fotók készülnek!
Kicsi angyalkának szólít engem, és látszik rajta, ahogy ránézek, máris el van varázsolva.
Ja, és el ne felejtsem Maját, Emőke meg Laci kutyáját, hiszen Ő is családtag. Kis husi kutyus, imádom, csak anya nem enged túl közel hozzá egyelőre, de megígérte, hogy majd ha kicsit növök, hempereghetek vele a fűben.
Peti keresztapám azóta szereti a kisbabákat, amióta én megszülettem. Eleinte kicsit félt felvenni engem, mert azt mondta, hogy törékeny voltam, de most már nem fél, és - bár kicsit ritkán találkozunk - szívesen játszik velem.
Szabi a dániai nagybácsim, aki már nem is dániai, de azért a név rajtaragadt. Nagy felelősséget érez azért, hogy minél hamarabb megtanuljak valami idegen nyelvet, leghamarabb az angolt, ezért amikor először találkoztunk, és én azzal fogadtam, hogy Hey!, nagyon megörült, hogy én már beszélek angolul.Amikor én megszülettem, Szabi éppen még Dániában volt, ezért apa interneten keresztül közvetítette Neki a fontosabb eseményeket, a fürdetést, vagy az ébredéseimet, vagy ahogy játszom. Szerintem ez olyan modern dolog!
Talán ezt így olvasva egyáltalán nem tűnik nagy dolognak, viszont számomra mintha kinyílt volna a világ.
Egész nap csak jövök-megyek, mindent megfogok, megkóstolok.
Kellett kis idő, míg rájöttem, hogy valójában a mászást ÉN csinálom, tehát oda mászhatok, ahová csak kedvem tartja, vagyis apa cédéihez, a kábelekhez, a fényképekhez, a kisasztalhoz, a teraszajtóhoz, a virágokhoz, és még folytathatnám...
De most már teljesen tudatában vagyok képességemnek, amit ki is használok rendesen. Amióta tudok mászni rengeteg újdonságot fedeztem fel, amit a szüleim eddig rejtve tartottak előttem. Most már simán eljutok anya vagy apa házipapucsához, amikor csak akarok, és ha szerencsém van, és nem veszik ezt észre jól meg is rághatom! Azt hiszem eddig ennek örülök a legeslegjobban.
Be kell ismernem, hogy kicsit igaza volt anyának, amikor biztatott, hogy másszak, mert az jó dolog. Most már lehet, hogy Ő nem gondolja így...
Persze meg kell említenem azt a sok dicséretet is, amit kaptam mióta mászok, csodámra jár a család! És ez olyan hízelgő!! Szeretem amikor dicsérnek!
És jól sejtettem..., örülnek, persze de már hallom, ahogy a hátam mögött suttognak, tippelgetnek, és fogadásokat kötnek arról, hogy "vajon mikor fogok elindulni?"
..., a gratulációk, az ovációk! Hurrá, hurrá!
A mai naptól hivatalosan is MÁSZOK!!! Pillanatok alatt tolom fel a fenekem, állok négykézlábra, és tartok tántorítatlanul a cél felé.
Reszkessetek kábelek, fiókok, szekrények, polcok, és végül, de nem utolsósorban, anya!! Csak bírd tartani velem az iramot...
Annyira örülök!! Anya nem visz doktornénihez!
Rengeteget lobbiztam ezért, és picit engedtem én is, így megegyeztünk. És hála és köszönet anya minden barátjának, akik nyugtatták, hogy nincs semmi bajom!
Mászni még mindig nem akarok (tudok?), helyette felülök, és kapaszkodva felállok.
Úgyhogy no para, nem maradok örökre fekvő kisbaba!!
