Hull a hó, és hózik

Ma reggel, alig ment ki apa az ajtón máris küldött anyának egy üzenetet, hogy elmondja: HAVAZIK!

Anya felkapott az ölébe, és rohantunk az ablakhoz, Ő meg ujjongva mutatta nekem: "Nézd, baba, hull a hó!!"

Meresztettem rendesen a szemem, de én semmit sem láttam, ami annyira érdekes lett volna. Csupa sötét volt, és vizes minden, valami apróságok igaz, hogy szállingóztak a levegőben, de én azoktól egyáltalán nem lelkesültem be.

Anya, látva az arckifejezésemet, elkezdte magyarázni nekem, hogy mi is az a hó. Hogy az égből hull, és minden gyönyörű fehér lesz tőle.
És igaz, hogy a hóval együtt hideg is lesz, és több ruhát kell majd magukra vegyünk - ami nagyon unalmas dolog -, de a gyerekek annyira szeretik, mert lehet benne hemperegni, szánkózni meg hógolyózni, hóangyalkákat csinálni.

Anya gyorsan meg is tanította nekem a Micimackó éneket, a refrént már tudom is:

"Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik!
Hull a hó, és hózik, -zik, - zik..."