Mászok

Talán ezt így olvasva egyáltalán nem tűnik nagy dolognak, viszont számomra mintha kinyílt volna a világ.
Egész nap csak jövök-megyek, mindent megfogok, megkóstolok.
Kellett kis idő, míg rájöttem, hogy valójában a mászást ÉN csinálom, tehát oda mászhatok, ahová csak kedvem tartja, vagyis apa cédéihez, a kábelekhez, a fényképekhez, a kisasztalhoz, a teraszajtóhoz, a virágokhoz, és még folytathatnám...
De most már teljesen tudatában vagyok képességemnek, amit ki is használok rendesen. Amióta tudok mászni rengeteg újdonságot fedeztem fel, amit a szüleim eddig rejtve tartottak előttem. Most már simán eljutok anya vagy apa házipapucsához, amikor csak akarok, és ha szerencsém van, és nem veszik ezt észre jól meg is rághatom! Azt hiszem eddig ennek örülök a legeslegjobban.

Be kell ismernem, hogy kicsit igaza volt anyának, amikor biztatott, hogy másszak, mert az jó dolog. Most már lehet, hogy Ő nem gondolja így...


Persze meg kell említenem azt a sok dicséretet is, amit kaptam mióta mászok, csodámra jár a család! És ez olyan hízelgő!! Szeretem amikor dicsérnek!

És jól sejtettem..., örülnek, persze de már hallom, ahogy a hátam mögött suttognak, tippelgetnek, és fogadásokat kötnek arról, hogy "vajon mikor fogok elindulni?"