Bálványoson voltunk a hétvégén...

... anyával, apával, Hankó mamáékkal, Emőkével, Szabival meg a Hankó-rokonság egy jó nagy részével. Végre megismerhettem az unokatesóimat, Bogit, Samut, Pannát meg Zselykét, meg a szüleiket.

Samu meg Panna Kolozsváron laknak, azt mondta anya, és azt is, hogy majd elvisz oda engem is, mert meg kell mutassa, hogy hol járt egyetemre meg hol lakott, meg apa hol kérte meg a kezét. Már alig várom!

Bogi meg Zselyke nagyon messze laknak, egy másik országban, Magyarországon. Az nagyon messze lehet... Anya mondta, hogy én is voltam ott, még amikor a pocakjában voltam. De én nem emlékszem, ezért mondtam neki, hogy vigyen még el oda. Anya szerint apát kell meggyőzni erről.

Szombaton Zselyke babának volt a keresztelője, ezért gyűltünk össze. Szuper volt, nagyon sokan voltunk, mindig volt aki szórakoztasson, egy percig sem unatkoztam. Nagyon élveztem, mert Bogi meg Panna mindig jöttek bohóckodni meg mosolyogni nekem, és Bogi még a játékait is kölcsönadta.
Én is kedves voltam velük, Tituszt bármikor megofghatták, meg hallgathatták ahogy zenél, meg a Boci-boci tarkát is megnézhették, sőt - ami eddig sosem fordult elő - adtam a kajámból. Spenótot ettem, és Panna nagyon kívánta, hát megengedtem, hogy megkóstolja. Sajnos neki nem ízlett..., pedig annyira finom volt!

A héten jönnek hozzánk Pannáék, lehet meggyőzöm, hogy még egyszer kóstolja meg, kár lenne egy ilyen finom dologról lemaradjon.