Az elmúlt héten Marosfőn táboroztam. Mondhatom szuper volt! A gyanúm az, hogy anya meg apa szervezték az egészet az én szórakoztatásomra. Ugyanis volt ott minden amit egy magamfajta nyolc hónapos kívánhat.
Volt sok ember, amit imádok. Mindenki a csodálatomra járt, dicsértek, szórakoztattak, egymásnak adtak át, úgyhogy szerencsére csak addig kellett a székemben ülnöm, amíg elfogyasztottam az ebédemet. De a társaság addig sem pihent, kis műsorokat improvizáltak, énekeltek, bohóckodtak nekem.
Apa felvitt engem a hegyre, az erdőbe, és jöttek velünk a többiek is. Persze ők nagyobbak voltak, úgyhogy elől mentek. Pedig eleget biztattam apát, hogy siessünk, legyünk mi az elsők, de apa azt mondta, hogy ő "elfáradt" úgyhogy sajnos mi csak hátul ballagtunk. Ez nekem sajnos elég unalmas volt, mert mivel én háttal mentem előre a fiatalokat nem láttam. Na de azért csendben voltam, mert nagyon vártam, hogy meglássam a Maros forrását. Erről anya kicsit tudott mesélni nekem, emlegetett valami legendát meg Oltot, meg hogy a testvérek vitatkoztak. Nagyon nem faggattam tovább, mert nagyon fáradt voltam.
Volt kirándulás, ahol rengeteg újdonságot láttam. Először is, egy olyan autóval mentünk, amibe mindenki belefért. Persze én ültem a legjobb helyen. Nem kellett az autóülést bámulnom, mint apa autójában, hanem kiláthattam az ablakon. Nagyon tetszett a kilátás! Szóltam is, hogy remélem mi is veszünk egy ilyen csúcs autót!
Aztán voltunk a Gyilkos-tónál is. Anya persze megint nem tudott sokat mondani arról, hogy miért nevezik gyilkosnak, úgyhogy utánanéztem a wikipédián. Elolvastam a másik Eszter történetét, és eldöntöttem, hogy én is keresek magamnak egy daliás legényt, és összevillan majd a szemünk! Csak vajon hol találok olyat??
0 megjegyzés on "Tábor Marosfőn"
Megjegyzés küldése