Tábor Marosfőn

Az elmúlt héten Marosfőn táboroztam. Mondhatom szuper volt! A gyanúm az, hogy anya meg apa szervezték az egészet az én szórakoztatásomra. Ugyanis volt ott minden amit egy magamfajta nyolc hónapos kívánhat.

Volt sok ember, amit imádok. Mindenki a csodálatomra járt, dicsértek, szórakoztattak, egymásnak adtak át, úgyhogy szerencsére csak addig kellett a székemben ülnöm, amíg elfogyasztottam az ebédemet. De a társaság addig sem pihent, kis műsorokat improvizáltak, énekeltek, bohóckodtak nekem.

Apa felvitt engem a hegyre, az erdőbe, és jöttek velünk a többiek is. Persze ők nagyobbak voltak, úgyhogy elől mentek. Pedig eleget biztattam apát, hogy siessünk, legyünk mi az elsők, de apa azt mondta, hogy ő "elfáradt" úgyhogy sajnos mi csak hátul ballagtunk. Ez nekem sajnos elég unalmas volt, mert mivel én háttal mentem előre a fiatalokat nem láttam. Na de azért csendben voltam, mert nagyon vártam, hogy meglássam a Maros forrását. Erről anya kicsit tudott mesélni nekem, emlegetett valami legendát meg Oltot, meg hogy a testvérek vitatkoztak. Nagyon nem faggattam tovább, mert nagyon fáradt voltam.

Volt kirándulás, ahol rengeteg újdonságot láttam. Először is, egy olyan autóval mentünk, amibe mindenki belefért. Persze én ültem a legjobb helyen. Nem kellett az autóülést bámulnom, mint apa autójában, hanem kiláthattam az ablakon. Nagyon tetszett a kilátás! Szóltam is, hogy remélem mi is veszünk egy ilyen csúcs autót!

Amikor megérkeztünk, újra beleütköztem a felnőttek zavaros fogalmazásába (hogy néha mi furcsaságot összehordanak...), ugyanis elvileg a Békás-szoroshoz érkeztünk. Kicsit tartottam a dologtól, annyira nem szeretem a békákat. De akármennyire is figyeltem, és tényleg csak a visszaúton aludtam el, én egy szem békát sem láttam. Kérdeztem is anyát, hogy ha nincs itt béka, akkor miért ez a neve, de láttam rajta, hogy fogalma sincs a dologról, csak hebegett és elkezdte magyarázni nekem, hogy a Békás-szoros egy tektonikus eredetű szurdokvölgy a Hagymás-hegységben... na ekkor aludtam el.

Aztán voltunk a Gyilkos-tónál is. Anya persze megint nem tudott sokat mondani arról, hogy miért nevezik gyilkosnak, úgyhogy utánanéztem a wikipédián. Elolvastam a másik Eszter történetét, és eldöntöttem, hogy én is keresek magamnak egy daliás legényt, és összevillan majd a szemünk! Csak vajon hol találok olyat??

Bokalánc

Annyira izgatott vagyok...,

...mert még két nap és megyünk anyával meg apával táborba. Fogalmam sincs, hogy mi az, és hol van, de biztos nagyon szuper dolog lehet.

Ezt onnan gondolom, hogy anya már régóta emlegeti, és nagyon várja hogy menjünk, és mert két oldalas listát írt arról, hogy mit kell vigyünk, és mert azt mondta apának, hogy nem fogunk beférni az autóba. Pedig mostanában a szürke autóval járunk, és nem a kékkel, amibe azt hiszem még a babakocsim sem férne el. Remélem azért csak elférünk valahogy, és nem baj, ha valami itthon is marad, csak engem vigyenek!

És anya sokat mesélt Zsófiáról meg Csengéről meg Beniről, és Ők is ott lesznek a táborban. Anya szerint már találkoztam velük, mert voltak nálunk, de én az az igazság, hogy nem emlékszem, de igaz lehet, mert anya még képeket is mutatott.

Szóval jó kis móka elé nézek, mert sok ember lesz ott, meg gyerekek, meg megyünk kirándulni és újra megláthatom a nagy hegyet, ahol már egyszer jártam!

És amikor vége lesz a tábornak, utána anya meg apa meg Hankó mamáék elvisznek engem a nagy vízhez, a Fekete tengerhez, ami anya szerint akkora, hogy még a végét sem látni. Hát el sem tudom képzelni, mert a múltkor amikor nem a kis sárga kádamban fürödtem, hanem anyával meg apával a fehérben szavam elakadt olyan sok volt benne a víz.

Ami kicsit aggaszt az az, hogy miért fekete??? Eddig ami vizet láttam egyik sem volt fekete. Mi lesz, ha belemegyek, és nem fogom látni a lábam??? Sírva fakadok majd, mert azt hiszem, elveszett... És ha anya vagy apa úszni megy, és csak a fejük látszik majd???

ÓÓÓÓ, lehet mégsem akarok oda menni!!! Muszáj lesz kifaggatnom a dologról

a ságra kacsát meg a kicsiket, Ők már jártak ott, mert anya énekelte, hogy "kis kacsa fürdik fekete tóban"...

Bálványoson voltunk a hétvégén...

... anyával, apával, Hankó mamáékkal, Emőkével, Szabival meg a Hankó-rokonság egy jó nagy részével. Végre megismerhettem az unokatesóimat, Bogit, Samut, Pannát meg Zselykét, meg a szüleiket.

Samu meg Panna Kolozsváron laknak, azt mondta anya, és azt is, hogy majd elvisz oda engem is, mert meg kell mutassa, hogy hol járt egyetemre meg hol lakott, meg apa hol kérte meg a kezét. Már alig várom!

Bogi meg Zselyke nagyon messze laknak, egy másik országban, Magyarországon. Az nagyon messze lehet... Anya mondta, hogy én is voltam ott, még amikor a pocakjában voltam. De én nem emlékszem, ezért mondtam neki, hogy vigyen még el oda. Anya szerint apát kell meggyőzni erről.

Szombaton Zselyke babának volt a keresztelője, ezért gyűltünk össze. Szuper volt, nagyon sokan voltunk, mindig volt aki szórakoztasson, egy percig sem unatkoztam. Nagyon élveztem, mert Bogi meg Panna mindig jöttek bohóckodni meg mosolyogni nekem, és Bogi még a játékait is kölcsönadta.
Én is kedves voltam velük, Tituszt bármikor megofghatták, meg hallgathatták ahogy zenél, meg a Boci-boci tarkát is megnézhették, sőt - ami eddig sosem fordult elő - adtam a kajámból. Spenótot ettem, és Panna nagyon kívánta, hát megengedtem, hogy megkóstolja. Sajnos neki nem ízlett..., pedig annyira finom volt!

A héten jönnek hozzánk Pannáék, lehet meggyőzöm, hogy még egyszer kóstolja meg, kár lenne egy ilyen finom dologról lemaradjon.

A tegnapi estém...

...sem sikerült úgy ahogy szerettem volna.
Sajnos Máténak nem volt jó kedve - biztosan munkahelyi gondok miatt - így alig foglalkozott velem. Az este vége fele aztán jobb kedvre derült, de akkor is inkább a játékaim kötötték le, és nem én.

Gondolom az ok az lehetett, hogy nem a kis ruhácskámba öltöztem. Anya egy általa babásnak nevezett rugit adott rám, pedig mondtam neki, hogy abban nem fogok hódítani, de szerinte aranyos voltam. Persze sikert azért arattam, a felnőttek nagyon örültek nekem, meg mosolyogtak meg gügyögtek, meg mondták hogy szép vagyok, na de mit ér mindez, ha Máté egész este rám sem hederített...

Az bizti hogy következőkor rendesen kicsípem magam, nem szalasztom el az alkalmat, hogy megismerkedjek Mátéval.

No de hogy kis jó is legyen a dologban - biztosan kárpótlásként, kaptam egy szuper cabrio teknőst (azaz a háta levehető), csomó cucc belefér, meg egy kis kalapácsolnivalót, tanulhatok rajta, hogy majd apának segítsek szerelni.
És egy katica-tortát is kaptam, amit a Máté anyukája sütött, biztosan azért, hogy szépen mosolyogjak a fiára...
Anya sajnos nem adta oda nekem, pedig azzal is olyan szívesen eljátszottam volna, megkóstoltam volna meg minden!

A mai nap

Mai napom nem volt túl fényes eddig, ugyanis a délelőtt nagyon összezörrentem anyával. Persze újra altatni próbált. És hiába mondtam neki több rendben is, hogy ez nem tetszik, ő hajthatatlan volt. Egy darabig. Persze én győztem, de ez annyi energiámba került, hogy nem bírtam sokáig, és fél óra múlva bealudtam. Igazából most sem akartam, de a szopin annyira elengedtem magam, hogy megtörtént...

Aztán a délután meg szopi közben, én nem is tudom mi történt..., anya ugrándozott. Párszor ránéztem sokatmondóan, szóltam neki, hogy "heeeeejjjjjjjjj", de semmi, nem hagyta abba. Azt mondja, valaki biztosan emlegeti. Hogy ezt honnan szedte??? Na, aztán mondtam neki, ne is erőltessük a dolgot, ilyen körülmények között én nem tudom tenni a dolgom.

Remélem az estém kellemesebben telik majd, ugyanis Máté jön hozzám. Megyek is, összekapom magam, nem fogadhatom Őt ilyen házi cuccban...

Helló, világ!

Új fejezet következik blogunk életében, mert úgy döntöttem, hogy már majdnem 8 hónaposként nyugodtan irányításom alá vonhatom ezt is, azaz a blogírást. Így legalább elkerülhetem azt, hogy anya ily galád módon írjon rólam, és ilyesmiket állítson, hogy hisztis vagyok, meg nem alszom meg hasonlók...

Nem is értem, hogy anya meg apa felnőtt létükre hogy nem tudnak megfejteni egy ilyen kisbabát mint én vagyok. Igazán nem olyan nagy dolog. Nem vagyok én hisztis, csak azt akarom, hogy mindig velem foglalkozzanak, azt csináljuk, amit én akarok, és legfőképpen, ne altassanak. És akkor szent a béke.

Remélem anya eddigi bejegyzései nem ejtettek csorbát a becsületemen. Nézzetek rám, hát nem ártatlan és szeretnivaló vagyok??? :)

Ezt nézzétek!!!

Eszter "nem"- et int a kis fejecskéjével... :) Nem tudatosan, de nagyon aranyosan... (a végén már nem akarta többet csinálni)

Alvásfrász, szeparációs szorongás és társaik

Vagy mondhatnám azt is, hogy sírás, nyűglődés, panaszkodás, és újra sírás. Ez jellemzi a mindennapjainkat. Kivéve persze ha valakinek az ölében van Eszter. Mert már az sem jó, ha egy szobában vagyunk, vagy a földön ülve játszunk. Csak fekszik vagy ül és néz és panaszkodik... Így: (hangot kapcsoljatok)



Ez akkor ha éppen a látóterében vagyunk. Ahogy meglátja, hogy az ajtó fele közeledünk, síráááááááás. Ezt nevezi ugye a szakirodalom szeparációs szorongásnak... Szép kifejezés. Csak egy idő után nagyon fárasztó.

Az alvás sem a régi... Eszter 3 hónapos kora körül "megtanult" egyedül elaludni, ami annyit jelent, hogy gyerek hasra le, cumi szájba be, kicsi simogatás és kész. Esetenként vissza kellett adni Neki a cumit, de ennyi. Egy ideje aztán kicsit kezdett akadozni a dolog, hosszabb ideig tartott míg elaludt, az a fránya cumi mindig kiesett a szájából. Leginkább esténként. Mára oda jutottunk, hogy ahogy meglátta a cumit, sírni kezdett.
Szilamér szerint "alvásfrásza" van. Valamiért nem akar aludni. Eldöntöttük, hogy nem akarjuk Vele megutáltatni az alvást, tehát egyáltalán nem hagyjuk az ágyában sírdogálni. Amikor látom, hogy fáradt, megpróbálom letenni, de ha ellenkezik, kiveszem, játszunk még egy kicsit, aztán újra próbálkozom. Sajnos eddig nem vettem észre semmi eredményt, az utóbbi három napban csak szopin tudtam elaltatni.

Több helyen olvastam, hogy a mozgásfejlődés ilyen hatással van az alvásra, valószínűleg Eszternél is ez zavart be.
Azért remélem nemsokára visszatér a régi rend, mert hanem lassan "altatásfrászom" lesz... :)

Szöveg nélkül

Kékszem

Az idei kékszemverseny győztese:

Fogak

A mai reggelem ezzel telt :). Ezen az ábrán szépen követhető mikor melyik fogacska bújt ki.

Élőben meg így néz ki: