Háromnegyed év

Azaz kilenc hónap. Ennyit tudok magam mögött. Úgy gondolom, ez elég ahhoz, hogy elmondjam, tudok valamit az életről.

Tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy ÉLNI JÓ!!!

Jó, mert van anya meg apa, meg a család. Úgy vettem észre, hogy nekik életcéljuk az, hogy engem boldoggá tegyenek.
Állandóan viccelődnek meg bohóckodnak nekem, énekelnek, magukra kötöznek és visznek sétálni meg kirándulni, elvisznek más babákhoz barátkozni, és vesznek nekem sok sok játékot.
Imádom például a locsit, a habokkal meg a kis sárga kacsával, meg a hancúrozást locsi előtt. Imádom, amikor reggel én ébresztem apát hangos hőőőő-zések közepette. Imádom, amikor anyával együtt alszunk, és anya verset mondd nekem.
Imádok enni!! Az a sok finom falat, amivel anya jóllakat engem... És információim szerint ez még csak jobb lesz!
Imádom, amikor apával zenét hallgatunk, vagy amikor felvesz a nyakába, és úgy megyünk a lakásban körbe.
Nagyon szeretem, amikor sokan jönnek hozzánk, és mindenki rám figyel, és egyik ölből a másikba mehetek.

Persze, tudom, az élet nem fenékig tejföl, mert ott vannak például a szülői elvárások, amiknek azért meg kellene felelni, de hát egy széles mosollyal sok mindent el lehet intézni az ősöknél. Rögtön elnézőbbek lesznek! Így van ez a tiltásokkal is. Csak egy jól irányzott pillantás, és máris az van, amit ÉN akarok. Hát csoda, hogy nem tudnak ellenállni nekem?

Mamák - Taták

Ha már írtam apáról meg a dédikről, - a sértődés elkerülése végett - folytatom a család többi tagjáról szóló bejegyzés-soroztatok. Következik a nagyszülők bemutatása:

Van belőlük négy darab, két nagymama, és két nagytata.

Persze mind a négyüknek én vagyok a kedvenc unokája (az már csak mellékes, hogy az egyetlen is), és ehhez méltóan versengenek, hogy ki járjon leginkább a kedvemben.

Kati mama és Laci tata az anya szülei. Teljesen megfertőzte Őket is az "Eszter-őrület", olyannyira, hogy ha anya nem rólam beszél, oda sem figyelnek rá, vagy ha épp telefonon beszélnek, az első kérdésük mindig a hogylétemre vonatkozik. De hát szerintem ez természetes is!
Velük maradtam először egyedül, amikor egyszer anya meg apa bevásárolni mentek.

Kati mama amikor hozzánk jön, mindig legszívesebben az ölében tartana. Szokott nekem mondókázni meg énekelni, meg lovagoltat a térdén. Legnagyobb öröme, amikor épp fürdésidőben jön hozzánk, és megcsodálhatja a sonkáimat. Én nem vagyok annyira büszke rájuk, de Kati mama mindig olyan ovációval fogadja, hogy engem is mosolyra késztet.

Laci tata fő ismertetőjele a szakálla, amivel mindig szokott engem csiklandozni. Általában értékelem az igyekezetét. Sajnos pont a szakáll miatt volt némi összetűzésünk, mert pár hétig nem láttam, és amikor hozzánk jött, hirtelen nem ismertem meg, és sírva fakadtam. Szegény tata, látszott rajta, hogy nagyon megbántódott, úgyhogy összeszedtem magam, és egy széleset mosolyogtam rá. Laci tata mindig biztat engem, hogy nőjek egy kicsit, mert akkor majd mehetek vele sétálni az erdőbe, és szedünk majd gombát, és megmutogatja az állatokat is.

Piroska mama és Dénes tata az apa szülei. Velük utaztam először, amikor hazahoztak minket a klinikáról. És azóta is nagyon sokat szoktunk együtt kirándulni.

Piroska mami engem tündérkirálykisasszonynak szokott becézni. Ez a leghosszabb becenevem eddig. Amikor az ölébe vesz, rögtön a gyöngyeire vetem magam, mert Neki mindig van a nyakában. Sajnos ezt Ő annyira nem értékeli, és általában már ha meglát leveszi... De mindig megígéri, hogy ha majd növök, vesz nekem is olyanokat.

Dénes tata nagyon sokmindent megenged nekem. Például vezethettem már az autóját, meg náluk az összes tükröt összetapogathatom. Nagyon örül, amikor adhat nekem valami ennivalót, de sajnos anya eddig csak a kenyérhéjat engedélyezte. Tata Benji-nek becéz engem, ahogy régen a lányát. Látszik, hogy rendesen teret hódítottam...

Ultimátum

Ajajj, bajban vagyok!! Anya ultimátumot adott nekem, a mászást illetően.

Azzal fenyeget, hogy ha 30-ig, vagyis 9 hónapos koromig nem kezdek el mászni, vagy legalább kúszni, elvisz doktornénihez.

A legrosszabb az, hogy anya azt nem mondta, hogy mit fog az a doktornéni csinálni velem. Már bizalmatlan vagyok vele szemben, a múltkor is abban reménykedtem, hogy megszabadít a monstrumtól, de neeeeem!!! És ha emlékezetem nem csal, volt rá példa, hogy valami szúrós dologgal bökött meg.

Azt hiszem, pánikolok!!!!

Még csak 2, azaz kettő napom van hátra. Mit csináljak??? Segítsetek!!! Valaki mondja meg, hogy kell azt a mászást csinálni!!!

Dédik

Lécfalván laknak az én dédszüleim, vagyis ahogy anya magyarázta, Ők az Ő nagyszülei, meg a Kati mama szülei. Huhhh, ez nagyon bonyolult... Hogy lehetnek egyszerre szülők, nagyszülők és dédszülők???
Nem értem...

Ők azt hiszem már nagyon öregek, és azért voltunk náluk, mert déditata ma töltötte a 80-ik évét! Nem semmi! Látszik is rajta, hogy már régóta született, mert szegény kicsit sántikál, meg csak kevés ideig tud felvenni az ölébe, mert azt mondja, hogy nehéz vagyok. De azért jól lehet Vele szórakozni, mert burrogtunk ketten, meg kacagtunk, meg megmutogatta a tyúkokat meg a malackákat, és a kutyuskát biztatta, hogy ugrándozzon nekem.


A dédimamán annyira érdekes, én ilyet még sosem láttam, Neki fehér a haja!! És mindig megengedi, hogy megfogjam. Ő is nagyon nagyon odavan értem, csak Ő kicsit sajnál engem, mert anya nem ad nekem abból a levesből, amit Ők esznek, meg nem készít jó, finom tejföles krumplipürét. Gondoltam, akkor hátha meggyőzi anyát és ma végre azt is megkóstolhatom, de sajnos anya hajthatatlan volt, és csak a mára elkészített karalábéfőzeléket kaphattam... Kár!


Kárpótlásul azonban dédimamám előkereste azt a kis hintalovat, ami még az anyáé volt, amikor még Ő volt kicsi (az vajon mikor volt, és én hol voltam???). Ezen aztán kedvemre hintázhattam, nagyon jó volt!



Olyan jó, hogy vannak a dédik is nekem, mert Ők annyira de annyira szeretnek, és elkényeztetnek, és anyától csak azt kérik, amikor oda megyünk, hogy hozzon rólam fényképet, hogy egész nap csodálhassanak.

Mondjuk meg is értem Őket...!

Az én Apukám

Már régóta készülök rá, hogy leírom APA dicséretét, mert ilyen apukája, mint nekem, nincs senki másnak! Ez tuti!!

Kezdeném rögtön azzal, hogy az én Apukám alig várta, hogy megszülessek!

Amikor még anya pocakjában voltam, apa biztos volt, hogy kislány leszek. És már alig várta, hogy meglásson, ezért bement anyával a klinikára, és fogta a kezét, amíg megszülettem. Amikor meglátott, nagy büszkeség töltötte el - pedig nem voltam egy hétszépség akkor, és gyorsan készített néhány fényképet, hogy az ismerőseinek is eldicsekedhesse, hogy Neki milyen szép lánya van!


Aztán, tudom azt, hogy az én Apukám nagyon bátor!

Mert nem hagyott minket egyedül anyával, amikor születtem. Ez azért nem semmi. Ezért nagyon büszke vagyok Apára!!
És Apa mindig megvéd engem, ha például egy darázs közeledik, vagy egy szúnyog.

Az én Apukám szórakoztató!

Apa mindig gondoskodik arról, hogy ne unjam magam. Sokat játszik velem kukucsosat, meg ideadja a távirányítót, megmutogatja a virágokat. De amit legjobban szeretek az az, amikor zenét hallgatunk együtt. Ilyenkor mindig az ölébe vesz, és sétál velem fel alá a szobában.
Amikor nagyon jókedvünk van, Apával szoktunk a nagyágyban hancúrozni, és egymáson kacagunk.
Apa néha még azt is megengedi, hogy hozzányúljak a kábeleihez!


Általában elég nekem, ha csak meglátom Apát, máris fülig ér a szám.


Az én Apukám majdnem olyan, mint anya!

Amikor picike voltam, volt olyan, hogy csak Apánál nyugodtam meg. Annyira szerettem, ahogy a karjába vett, és sétálgatott velem, közben meg dúdolászott. Olyan erős volt!
Apa meg is szokott etetni, amikor anya nincs itthon, vagy más dolga van. Apa szokott pelust is cserélni - na ezért külön tisztelet Neki -, ez azért már elárul valamit, nem?!
Apa szokott magán vinni, amikor kirándulunk, de szoktunk babakocsival is sétálni ketten, amikor anya elmegy tornázni.

Az én Apukám nagyon megértő!

Apa sosem siettet. Például mindig mondja anyának, hogy majd elkezdek én is mászni, ne aggódjon! Vagy amikor esténként én nem akarok aludni, anya meg akarja, hogy aludjak, Apa mellém áll, és kivesz a kiságyamból.

Mindezek mellett azonban, a legjobb tulajdonsága az én Apukámnak, hogy nagyon szeret engem!

Demonstráltunk!

Annyira tetszik ez a szó!!!

Igazából még nem tudom pontosan mit jelent, de apa ezt használja arra, amikor mi anyával a tegnap a parkban sétáltunk Gergővel, Sárával, Danival meg Izsóval meg az anyukáikkal (és a Dani apukájával), és mi, a gyerekek mind a szüleinken lógtunk, Dani meg Gergő kendőben, Izsó meg én mei tai-ban, Sára meg háti hordozóban.


Szerintem nagyon szépek voltunk, mert az emberek a parkban megnéztek minket, és meg is állítottak, és kértek tőlünk olyan papírt, amin írta, hogy miért jó az, ha a baba az anyukáján vagy apukáján van felkötve.
Egyes nénik nem igazán értették a dolgot, és furán néztek anyáékra, hogy miért kínoznak minket azzal, hogy magukra kötöznek, és miért nem hagynak rugdalózni a babakocsiban? Ezen jót mosolyogtunk, mert úgy látszik Ők még nem hallottak arról, hogy mi mennyire szeretjük ezt!

És az útjavítós bácsik is a segítségünkre siettek, - bizonyítandó, hogy nem csak kényelmes, de praktikus dolog is a hordozás - gyorsan ástak jó néhány lyukat az utcába meg a járdába, így a babakocsis anyukák meg nagymamák elég nehezen tudtak közlekedni, és végre megértették, hogy miért olyan egyszerű az élet, ha anya/apa hátán/hasán lógunk!

Sajnos ma már nem mentünk demonstrálni a parkba, de kárpótlásul anya elvitt újra találkozni a barátaimmal. A nagy locsihoz mentünk, de nem fürödhettünk, mert anya azt mondta, hogy otthon hagyta a fürdőruháját (ez mondjuk kicsit homályos nekem, mert én sem fürdőruhában szoktam locsizni...).
No, de legalább játszottam egy jót, amíg anyáék beszélgettek, és megkaptam végre a csini borostyánláncomat (köszi Izsó anyukája!) Anya szerint ez a lánc nem csak szép, de hasznos is, ezentúl koncentrálhatok a mászásra, mert a fognövesztés nem fog fájni. No, kíváncsi vagyok...
Mondjuk az biztos, hogy annyira jól áll nekem, teljesen megszab... Íme:


Miután anyáék befejezték a beszélgetést, kipróbáltunk egy babaerszényt, ami nagyon kényelmesnek bizonyult! A többiek kendőt meg mei tait próbáltak, de aztán eljött az alvásidőnk, és egyszerre kezdtünk panaszba, így mindenki hazament.


Nekem nagyon jól telt a Nemzetközi Babahordozó Hét, és biztos, hogy anyával jövőre is részt veszünk majd!

A negyedik

Nemzetközi Babahordozó Hét

Anyával úgy gondoljuk, jó lenne, ha a városban még többen megismernék a hordozókat, ezért jövő hétfőn, a Nemzetközi Babahordozó Hét keretein belül más babákkal meg anyukáikkal Sepsiszentgyörgyön is közös sétára indulunk.

Találkozunk szeptember 21-én, 17.00 órakor a központi parkban, a pavilonnál, onnan indulunk és körbejárjuk a központot.

Aztán szeptember 22-én, 12.00 órakor a FER baba-mama-papa klubban (az uszoda első emelete) a hordozás lesz a téma. Ki lehet majd próbálni hordozóeszközöket, beszélgetünk arról, hogy miért jó nekünk meg az anyukáinknak, apukáinknak az, ha hordoznak.

Várunk kicsi és nagy babákat egyaránt, mindenkit, aki többet szeretne megtudni a babahordozás előnyeiről.

Én biztosan ott leszek, és ha eljösztök, kipróbálhatjátok a csini narancssárga mei tai-omat...

Mostanában

Kezdeném azzal, hogy kinövesztettem a harmadik fogamat is. Nem semmi munka volt, az biztos.
Persze a dolog lázba hozta az egész családot, leginkább anyát. Félóránként vizslatta a számat, hogy megnézze, kibújt-e már. Alig várta, és éjjelente is többször felköltött, hogy megnézze (persze szerinte a dolog fordítva történt, azaz én költöttem őt, de ez nem igaz), aztán a tegnap végre, végre megtörtént!!

Itt az ábra:
A betegségből is meggyógyultam, sajnos anya meg apa elég sokáig kínozott a monstrummal, és a doktornéni sem tiltotta le őket a használatáról, sőt, bátorította. Felháborító!!
És mintha ez nem lett volna elég, még azt is feladatul adta anyáéknak, hogy "tornáztassanak".
Mert szerintük már kellene kúsznom vagy másznom vagy felállnom!!!
Ezeknek soha sem elég, úgy veszem észre.
Nem értik meg, hogy a fognövesztéssel vagyok elfoglalva??

Ennek következtében sajnos vége a jó világnak, - amikor a puzzle szőnyegemen körém rakták az összes játékomat, és azt vettem el, amelyiket akartam, - most az van, hogy a nappaliban a pokrócon jó messze teszik a játékokat, a sütis dobozt vagy az apa karóráját motivációként, és biztatnak, hogy másszak oda. Na nehogy már!!! Addig amíg én nem akarom, úgysem!!!
Helyette kifejlesztettem egy másik haladási módot, éspedig a gurulást, mivel forogni már profin tudok. Mindig eljutok az Ikea katalógushoz, az a kedvencem, úgyhogy egyelőre ez nekem elég.

Persze a család megállapította, hogy "lusta" kisbaba vagyok, - szerintem nem, na de ha ettől ők boldogok, ám legyen. Igazából tényleg nem sietek sehová, van időm bőven.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogyha majd megtanulok mászni, mi lesz a következő témájuk???

Kérés

Apa, anya!!! Új bútort akarok a szobámba!!!

Leszokóban

Eldöntöttem! Leszokok! Most már jó pár napja nem gyújottam rá egy cumira sem. Már egy ideje, amikor meg is tettem, olyan kiváncsi lettem, hogy anya a rózsaszínt vagy a zsiráfosat adta a számba, hogy mindig kivettem, és sajna nem sikerült visszatenem.

Mér régóta téma ez nálam, végülis sosem voltam egy megrögzött cumis, úgyhogy gondoltam nem hódolok többé ennek a szenvedélynek.

Persze nem megy olyan könnyen a dolog, néha nagyon megkívánom, leginkább amikor nyűgös vagyok, vagy el akarok aludni. Úgyhogy azt találtam ki, hogy egy nagyon kézenfekvő dolgot teszek ilyenkor, az ujjamat szopom.

Ez azért kényelmes nekem is meg anyának is, mert ha ki is esik a számból, mindig vissza tudom tenni magamnak, nem mint a cumit, amit általában fordítva sikerült a számba vennem.

Azért szeretem még az ujjamat, mert sok van belőle, bár a kedvencem az a második, és abból is kettő van, úgyhogy ha az egyiket megunom, rögtön vehetem a másikat, vagy ha fordítom a fejem mindig szembetalálkozok valamelyikkel.

És nem utolsósorban, szerintem jól is áll nekem...

P.S.: Apa, szerintem Te is szokjál le a cigarettáról, és az ujjadat szopjad helyette!! Puszi.

Ilyen voltam egy évvel ezelőtt

- a fejem körfogata -

- újra... -

- a pocakom -

- na ezt pontosan én sem tudom, asszem a testem elölről... -

- na...:) mi lehet az? ...először mutattam meg, hogy lány vagyok -

- itt a doktornéni a combcsontom hosszát mérte -

- a szívritmusom -


- itt meg unalmamban szopom az ujjam -

Horoszkóp

"Első ránézésre egy nagyon kedves, érzelmes, de zárkózott és öntudatos leányka jelleme mutatkozik meg benne.

Halak aszcendense révén érzékeny, kedves, gondoskodó, rendkívül empatikus, álmodozó, fantáziadús.

Meséljetek neki sokat, mert nagyon gazdag a fantáziája, és a rajzoláshoz, festéshez, sőt a zenéhez is jó érzéke lehet!

Ugyanakkor könnyen befolyásolható, nehezen tudja meghúzni a saját határait (pl. nem igen tud nemet mondani), erre majd oda kell figyelni nála.

Viszont a bolygói elhelyezkedése miatt az érzéseit nem igen adja ki, az ő bizalmát ki kell érdemelni. A külvilág számára kedvesnek, de távolságtartónak tűnhet majd.

A szülei a szemében szoros egységet alkotnak, felnéz rájuk és egy stabil hátteret jelentenek számára. Nagyon sok szeretetre van szüksége.

Nagyon érzékenyen reagálhat minden hangulatváltozásra, veszekedésre.

A Vízöntő Holdnak köszönhetően kíváncsian figyeli környezetét, de mindig a saját útját járja. Korán kezd önállósodni és függetlenedni, szeret egyedül elvégezni dolgokat (pl. cipőt megkötni) és nem tűri, ha ebben segítenek neki.

Érdeklődése intenzív, de egy dolog sosem köti le túl sokáig.

A személyes szabadságára nagy szüksége van, akár az időnként magányra és teljes visszavonulásra. Mindig legyen egy kis kuckó számára, ahova el tud vonulni!

Ha túl erős keretek és szabályok közé szorítják fellázad. Sosem tekintélyelvű, nem tud felnézni senkire csak azért mert idősebb, vagy ő a tanító néni, szülő, rokon, főnök stb.

A szabályokat is csak akkor tartja be, ha azokat ő maga is logikusnak látja. Gyakran lép fel újítóként.

A barátságok már egészen kicsi korától fogva fontosak számára. Ezek az évek során egyre fontosabbá válhatnak, és még a családi kötelékeknél is erősebbek lehetnek.

Az akarata nagyon erős, azt tűzön-vízen keresztülviszi. :)

(hízelgéssel, érzelmi zsarolással, vagy akár makacssággal és hisztivel, ez a szituációtól és az emberektől függ)."

A horoszkópomat anya egyik fórumos-társa, Loli anyukája készítette el. Ez úton is köszönet Neki!!

Csak egy kép...

foto by Szabi

A monstrum

Beteg vagyok! Sajnos nem került el, pedig gondoltam megúszom egyéves koromig... Kicsit értetlenül állok a dolgok előtt, fogalmam sincs mi történik velem. Anya meg apa körbeugrálnak, figyelnek, aggódóan néznek egymásra, hogy akkor most mit is csináljanak.Annyira aggódnak, hogy maguk mellé vettek a nagy ágyba, anya meg egész éjszaka fogta a kezem, meg alig aludt, azt figyelte, hogy rendesen lélegzem-e.

Ezzel igazából sok bajom nem is lenne, tetszik hogy a figyelem központjában vagyok.
Ami örömömet beárnyékolja az a monstrum... Nagy és félelmetes a hangja!! Anya annyira aggódott értem, hogy nem számított, hogy éjjel két óra van, elővette és működésbe hozta. Reméltem, hogy a szomszédok ezt rossz néven veszik, és feljönnek szólni, hogy hagyja abba, de nem! Biztosan Ők is egyetértenek a monstrum elvével.

(Anya szerint pici koromban imádtam a monstrummal játszani, a hangjára mindig megnyugodtam - de szerintem ez mese habbal, csak a figyelmemet akarják elterelni)

Én persze rendes szomszéd lévén csak némán szenvedtem, nem sírtam, csak ide-oda kapkodtam a fejem a monstrum karja elől. Először sikerrel jártam, mert anya nem bírt velem, mert erősebb voltam nála, de aztán anya felköltötte apát, - aki addig éjszakai üzemmódban volt, és semmit nem vett észre az egészből - és legyőztek!

Azt hiszem ez a napom teljesen el van rontva, hiszen anya nem is tette el "AZT", hanem otthagyta az ágy mellett, biztosan akar még vele kínozni.
Nem tudom hogy nem értik meg, hogy nem elég nekem, hogy szenvedek a betegségtől, még Ők is kínoznak. Persze jönnek ilyen szövegekkel, hogy "csak a javadat akarjuk", meg "a te érdekedben", de tudom, hogy ezek csak felnőtt-dumák.

Egyetlen reményem, hogy majd a doktornéni, akihez nemsokára megyünk letiltja anyát a használatáról.

NE! NEM! NEM SZABAD!

ÓÓÓÓ, átkozott szavak!!

Idősebb barátaim, ismerőseim már figyelmeztettek, hogy a paradicsomi állapotnak - amikor mindent szabadott még, amikor én voltam a szüleim világának közepe, amikor bármit csinálhattam, csak elismerő szavakat és dicséretet kaptam, amikor az volt a nap híre, hogy mennyit termeltem a pelusba - hamarosan vége szakad.

Sajnos azt hiszem, ez a pillanat nálunk is elérkezett... Egyre gyakrabban hallom a fenti szavakat, mindenféle kombinációban!

Ennek hatására azonban nagyon korlátozva érzem magam. Hiszen ott van körülöttem minden ami szem szájnak ingere, és én nem foghatom meg, nem kóstolhatom meg!!! :((

Vegyük például csak anya haját. Miért lobog olyan csábítóan, ha nem szabad megfogni, meghúzni és természetesen megkóstolni? Vagy miért nem vizsgálhatom meg a szemét közelebbről?

Ott vannak még a virágok... Mindig odavisznek, és mutogatják, hogy nézd, szívem, ez a virág, viszont amikor meg szeretném fogni, rögtön felhangzik a szó: NEM!!!! És még ők vannak megsértődve, hogy "le akarom tépni a virágokat". De hiszen én csak meg akarom ismerni!!!!

És sorolhatnám tovább, sajnos minden percen tiltásba ütközöm.

Hallottam viszont hogy eljön majd egy csodás nap az életemben, amikor tudok majd MÁSZNI vagy MENNI, és akkor elérek mindent, amit szeretnék, csodálatos dolgokat, mint a fiók vagy a kábel, vagy a virágföld!! Már alig várom!!!!