Persze a dolog lázba hozta az egész családot, leginkább anyát. Félóránként vizslatta a számat, hogy megnézze, kibújt-e már. Alig várta, és éjjelente is többször felköltött, hogy megnézze (persze szerinte a dolog fordítva történt, azaz én költöttem őt, de ez nem igaz), aztán a tegnap végre, végre megtörtént!!
Itt az ábra:
A betegségből is meggyógyultam, sajnos anya meg apa elég sokáig kínozott a monstrummal, és a doktornéni sem tiltotta le őket a használatáról, sőt, bátorította. Felháborító!!
És mintha ez nem lett volna elég, még azt is feladatul adta anyáéknak, hogy "tornáztassanak".
Mert szerintük már kellene kúsznom vagy másznom vagy felállnom!!!
Ezeknek soha sem elég, úgy veszem észre.
Nem értik meg, hogy a fognövesztéssel vagyok elfoglalva??
Ennek következtében sajnos vége a jó világnak, - amikor a puzzle szőnyegemen körém rakták az összes játékomat, és azt vettem el, amelyiket akartam, - most az van, hogy a nappaliban a pokrócon jó messze teszik a játékokat, a sütis dobozt vagy az apa karóráját motivációként, és biztatnak, hogy másszak oda. Na nehogy már!!! Addig amíg én nem akarom, úgysem!!!
Helyette kifejlesztettem egy másik haladási módot, éspedig a gurulást, mivel forogni már profin tudok. Mindig eljutok az Ikea katalógushoz, az a kedvencem, úgyhogy egyelőre ez nekem elég.
Persze a család megállapította, hogy "lusta" kisbaba vagyok, - szerintem nem, na de ha ettől ők boldogok, ám legyen. Igazából tényleg nem sietek sehová, van időm bőven.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyha majd megtanulok mászni, mi lesz a következő témájuk???
0 megjegyzés on "Mostanában"
Megjegyzés küldése