Tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy ÉLNI JÓ!!!
Jó, mert van anya meg apa, meg a család. Úgy vettem észre, hogy nekik életcéljuk az, hogy engem boldoggá tegyenek.
Állandóan viccelődnek meg bohóckodnak nekem, énekelnek, magukra kötöznek és visznek sétálni meg kirándulni, elvisznek más babákhoz barátkozni, és vesznek nekem sok sok játékot.
Imádom például a locsit, a habokkal meg a kis sárga kacsával, meg a hancúrozást locsi előtt. Imádom, amikor reggel én ébresztem apát hangos hőőőő-zések közepette. Imádom, amikor anyával együtt alszunk, és anya verset mondd nekem.
Imádok enni!! Az a sok finom falat, amivel anya jóllakat engem... És információim szerint ez még csak jobb lesz!
Imádom, amikor apával zenét hallgatunk, vagy amikor felvesz a nyakába, és úgy megyünk a lakásban körbe.
Nagyon szeretem, amikor sokan jönnek hozzánk, és mindenki rám figyel, és egyik ölből a másikba mehetek.
Persze, tudom, az élet nem fenékig tejföl, mert ott vannak például a szülői elvárások, amiknek azért meg kellene felelni, de hát egy széles mosollyal sok mindent el lehet intézni az ősöknél. Rögtön elnézőbbek lesznek! Így van ez a tiltásokkal is. Csak egy jól irányzott pillantás, és máris az van, amit ÉN akarok. Hát csoda, hogy nem tudnak ellenállni nekem?
0 megjegyzés on "Háromnegyed év"
Megjegyzés küldése