2009. szeptember 3., csütörtök

A monstrum


Beteg vagyok! Sajnos nem került el, pedig gondoltam megúszom egyéves koromig... Kicsit értetlenül állok a dolgok előtt, fogalmam sincs mi történik velem. Anya meg apa körbeugrálnak, figyelnek, aggódóan néznek egymásra, hogy akkor most mit is csináljanak.Annyira aggódnak, hogy maguk mellé vettek a nagy ágyba, anya meg egész éjszaka fogta a kezem, meg alig aludt, azt figyelte, hogy rendesen lélegzem-e.

Ezzel igazából sok bajom nem is lenne, tetszik hogy a figyelem központjában vagyok.
Ami örömömet beárnyékolja az a monstrum... Nagy és félelmetes a hangja!! Anya annyira aggódott értem, hogy nem számított, hogy éjjel két óra van, elővette és működésbe hozta. Reméltem, hogy a szomszédok ezt rossz néven veszik, és feljönnek szólni, hogy hagyja abba, de nem! Biztosan Ők is egyetértenek a monstrum elvével.

(Anya szerint pici koromban imádtam a monstrummal játszani, a hangjára mindig megnyugodtam - de szerintem ez mese habbal, csak a figyelmemet akarják elterelni)

Én persze rendes szomszéd lévén csak némán szenvedtem, nem sírtam, csak ide-oda kapkodtam a fejem a monstrum karja elől. Először sikerrel jártam, mert anya nem bírt velem, mert erősebb voltam nála, de aztán anya felköltötte apát, - aki addig éjszakai üzemmódban volt, és semmit nem vett észre az egészből - és legyőztek!

Azt hiszem ez a napom teljesen el van rontva, hiszen anya nem is tette el "AZT", hanem otthagyta az ágy mellett, biztosan akar még vele kínozni.
Nem tudom hogy nem értik meg, hogy nem elég nekem, hogy szenvedek a betegségtől, még Ők is kínoznak. Persze jönnek ilyen szövegekkel, hogy "
csak a javadat akarjuk", meg "a te érdekedben", de tudom, hogy ezek csak felnőtt-dumák.

Egyetlen reményem, hogy majd a doktornéni, akihez nemsokára megyünk letiltja anyát a használatáról.



0 megjegyzés on "A monstrum"

Megjegyzés küldése